Vera Jourová mély depresszióba süllyedt. Az uniós biztos azon kesereg, hogy az Európai Parlament ciklusának lejárta előtt alig néhány hónappal, már biztos kudarcba fulladt azon fáradozása, amely a magyar kormány politikájának megváltoztatását célozta meg.
Na de kedves Verocs, ne szomorkodjon. Nem az ön feladata a magyar kormány politikájának a megváltoztatása. Ezt bízza a magyar választókra. Hiszen ön is jól látja, mert nyilatkozatában meg is említette, hogy a döntés a magyar választók kezében van. Akkor meg mire ez a búbánat? Úgy tűnik, mintha nem akarná elfogadni a magyar választók akaratát.
Bocsánat, ez csak amolyan újságíró felvetés volt, mert eszünkbe sem jut, hogy önnek, és „cégtársainak” ez a gondolat megfordult volna a fejében. Biztosak vagyunk benne, hogy ilyesmi távol áll önöktől. Mint az is, hogy egy demokratikusan választott kormányt mindenféle fondorlattal megbuktassanak. Ugyan már, hova jutna a világ, ha az Európai Unió vezetői ilyesmin törnék a fejüket.
Arra, hogy néhány EP-képviselő torkaszakadtából, eltorzult arccal, éppen fogorvosuk délutáni rendelésére igyekezve, időt szakít Magyarország útszéli hangon történő mocskolására, rá se rántson. Ez az ő irodalmi munkásságuk része. Hát, hogy ez nem örökbecsű, arról ön nem tehet. Ön, mint a jogállamiság védelmezőjének felkent bajnoka, nyilván az uniós kultúra iránti tiszteletből egy szóval sem kritizálta a fröcsögő, vehemens szónoklatokat. Miért is tenne ilyet?
Ön is tudja, hogy úgy sem érne el vele semmit. Az inkriminált „üzlettársaknak” egy percig sem jutott volna az eszükbe, hogy az uniós magas kultúra egy másik területét célozzák meg a szónoklat helyett, ami kevésbé harsány és még kevésbé ordenáré. Például a színházművészetet. Shakespeare újragondolva, Valami bűzlik Brüsszelben.
Főszerepben, Eva Kaili, eljátssza a takaros menyecskét, aki a konyhapénzből néhány hónap alatt több százezer eurót takarított meg. Sőt még idős, kisnyugdíjas édesapját is támogatja, aki, amolyan konzervatív ember módjára, egy bőröndben dugdossa a bankókat, így igyekezve a hónap végéig valahogy kijönni és a már lejárt fizetési határidejű villanyszámláját kifizetni.
Férj, Guy Verhofstadt, aki többszörös lelki válságban van, mert nem tudja, hogy a fogtechnikusi, vagy a műemlék-restaurátori pályát válassza. A jövedelem különbség miatt Evával való kapcsolata megromlik. Guy orvosa tanácsára gyakran üvölt és indulatait, az anyós szerepét alakító Ursulán vezeti le. Szidalmazza is, mert az állítólag magyar gulyáslevest ebédelt.
Guy végül dönt, a műemlék-restaurátori pályát választja, kap is néhány százezer eurót, ettől megnyugszik, kibékül Evával és Ursulával. Zárójelenet: A család, a békülést megünnepelendő, egy arab állóbüfébe megy vacsorázni.
Kedves Verocs, így búcsúzóul, az EP-választások előtt, ennyit. Mi köszönjük, jól vagyunk.
A szerző főmunkatárs
