A Homo sapiens mellett még legalább nyolc másik faj járt a Földön nemzetségünkből: Homo habilis, Homo rudolfensis, Homo erectus, Homo antecessor, Homo heidelbergensis, Homo naledi, Homo floresiensis és Homo neanderthalensis (neandervölgyiek). Ráadásul a jövőben valószínűleg lesznek még továbbiak.
És akkor még nem is beszéltünk a denisovaiakról, amelyek különálló faj vagy alfaj lehetnek, valamint a tudomány által még fel nem fedezett, ismeretlen számú emberi fajról.
Mindezek az állatok (beleértve minket is) a Homo nemzetségbe tartoznak, ami az „ember” latin nevéből származik. A Homo család tagjai a homininok nevű csoportba tartoznak. Ez nem tévesztendő össze a hominidákkal, utóbbi a modern emberre és a többi élő emberszabású majomra, például a csimpánzokra, bonobókra, gorillákra és orangutánokra vonatkozik.
A Homo nemzetség tagjai mind közeli rokonok a modern emberrel (viszonylagosan szólva), ugyanabba a nemzetségbe tartoznak, mint mi.
A Homo sapiens kivételével azóta mindegyikük kihalt, de voltak olyan pontok, amikor egy olyan világban éltünk, amelyen több emberi faj is osztozott.
A mi fajunk néhányukkal még kereszteződött is, és ez messze nem egyéjszakás kaland volt.
Ne feledjük, hogy e fajok egyike sem fejlődött ki lineárisan, közvetlenül egymásból. A Homo erectus nem változott hirtelen Homo sapiens-szé.
Bárcsak ilyen egyszerű lenne. Az emberi családfa kusza, mélyen összefonódott és összetett, nem beszélve arról, hogy a töredékes fosszilis feljegyzések miatt tele van hézagokkal.
Sokat tudunk azonban néhány Homo fajról, amelyek az elmúlt néhány millió évben bejárták a bolygót.
Homo habilis
A Homo nemzetség legkorábbi ismert tagja a Homo habilis, amely több mint 2,4 millió évvel ezelőtt fejlődött ki. E faj fosszíliáit a mai Tanzánia, Kenya, Etiópia és Dél-Afrika területén fedezték fel, ami arra utal, hogy egykor Kelet- és Dél-Afrika jelentős részén éltek.
A Homo habilis az emberszabásúak evolúciójának történetében kulcsfontosságú szereplő, mivel agyuk nagyobb volt, mint a többi majomé, ami jelentős mérföldkövet jelentett az összetett viselkedés kialakulásában. Az „ezermester” néven is ismertek, ügyes kőszerszámkészítők voltak, amelyek pengeként használható, lekoptatott pengékből álltak.
A legtöbb kutató úgy véli, hogy a Homo habilis kétlábú volt és felegyenesedve járt, bár a mi mércénk szerint viszonylag majomszerűnek tűnhetett. Miután ez az úttörő faj megjelent a színen, az emberi evolúció felgyorsult, máig tisztázatlan okokból.
Homo rudolfensis
A Homo rudolfensis első ismert maradványait 1972-ben fedezték fel a Turkana-tó mentén a kenyai Kelet-Rudolfensisben. A faj 2,4-1,8 millió évvel ezelőtt élt, nagyjából egy időben a Homo habilisszel Afrika hasonló részein.
Anatómiai szempontból is viszonylag hasonló volt a Homo habilishez, bár a fosszilis bizonyítékok szerint a fajnak jelentősen nagyobb koponyája volt. Ez a hasonlóság vitákhoz vezetett a paleoantropológusok között e korai homininok osztályozásáról és evolúciós kapcsolatáról.
Homo erectus
A Homo erectus vitathatatlanul a valaha élt egyik legjelentősebb és legsikeresebb hominin, attól függően, hogyan definiáljuk ezeket a fogalmakat.
Kétségtelenül ez a leghosszabb ideig élő hominin, a bizonyítékok szerint a faj körülbelül 1,89 millió és 110 000 évvel ezelőtt élt – ez majdnem 2 millió év, szemben a modern emberrel, aki csak 200 000-300 000 éve él.
A Homo erectus az első ismert hominin, aki Afrikából vándorolt ki. Ez a teljesítmény hatalmas földrajzi elterjedést biztosított a fajnak: a fosszíliák szerint a faj Afrikát, Ázsiát és Európát is bejárta. Egy másik újdonság, hogy van némi bizonyíték arra, hogy a Homo erectus volt az első faj, amelyik képes volt a tüzet uralni.
A Homo erectus maradványai azt mutatják, hogy rendkívül változatos faj volt, ami nem meglepő, figyelembe véve hatalmas földrajzi és időbeli kiterjedését. A legtöbb példány azonban az emberhez hasonló testre utaló jeleket mutat, mint például a hosszúkás lábak és a törzséhez képest rövidebb karok.
Homo antecessor
A Homo antecessor körülbelül 800 000 és 1,2 millió évvel ezelőtt élt Európában.
Miután 1994-ben először fedezték fel maradványaikat a spanyolországi Gran Dolina-barlangban, hivatalosan a modern ember és a neandervölgyiek utolsó közös őseként írták le őket. Későbbi munkák kimutatták, hogy ez nem egészen így volt, bár talán a hominin egy olyan ágáról van szó, amely közvetlenül a modern ember és a neandervölgyi ember közötti szakadás előtt alakult ki.
Homo heidelbergensis
A fosszíliák azt mutatják, hogy a Homo heidelbergensis körülbelül 700 000 és 200 000 évvel ezelőtt élt Afrikában, Európában és valószínűleg Ázsiában.
A faj a korábbi homininoknál, például a Homo erectusnál, és a későbbi fajoknál, például a Homo sapiensnél megfigyelhető tulajdonságok keveréke volt. Ahogyan ezek a jellemzők is sugallják, sokoldalú és átmeneti hominin volt, amely viszonylag nagy agyvelővel rendelkezett, kifinomult szerszámokat tudott készíteni, és változatos környezeteket lakott.
Homo naledi
A banda egyik újabb adalékát, a Homo naledi maradványait először 2013-ban fedezték fel a dél-afrikai Emberiség Bölcsőjében található Rising Star-barlangrendszer feltárása során.
A korai munkák arra utalnak, hogy a Homo naledi több millió évvel ezelőtt élt, mivel viszonylag kis agyméretű volt. A későbbi kormeghatározás azonban kimutatta, hogy mintegy 250 000 évvel ezelőtt átfedésben voltak a Homo sapiens-szel.
A faj a kihalt emberek egyik legvitatottabb szereplőjévé vált. Amint azt egy népszerű Netflix-dokumentumfilm részletesen bemutatta, a Rising Star barlangrendszerben sziklarajzok és díszített sírok találhatók, amelyeket egyesek szerint a Homo naledi készített. A barlang arra is utal, hogy a faj eltemette halottait, ami arra utal, hogy fejlett érzelmi intelligenciával rendelkeztek.
Ez az állítás figyelemre méltó, mivel a naledi agya nem sokkal volt nagyobb, mint egy csimpánzé.
Homo floresiensis
A Homo floresiensis az egyik legkülönlegesebb hominin. A „hobbitnak” becézett faj alig több mint 1 méter magas volt, és icipici agya volt.
Kis termetük azonban ne tévesszen meg senkit, aki azt gondolná, hogy archaikusak voltak. Az indonéziai Flores szigetén éltek mindössze 100 000-50 000 évvel ezelőtt, amíg a modern emberek meg nem érkeztek a térségbe. Ez azt jelenti, hogy van rá esély, hogy élőben is találkoztunk ezzel a fajjal.
Egyes antropológusok a lio őslakosok népmeséi alapján azt feltételezik, hogy a Homo floresiensis még mindig élhet a kis indonéz szigeten.
Homo neanderthalensis
A Homo neanderthalensis, közismertebb nevén a neandervölgyiek, egy kicsit olyan, mint a Homo sapiens „testvérfaja”. Genetikailag 99,7 százalékban azonosak vagyunk, és élesen látszik, hogy a fajok között újra és újra féktelen kereszteződések történtek.
Az elmúlt években a neandervölgyieket gyakran a Homo sapiens nehézkes szemöldökű, nehézkes „ősember” unokatestvérének ábrázolták. Azonban egyre több bizonyíték bizonyítja, hogy művészi képességűek, alkalmazkodóképesek és rendkívül intelligensek voltak.
Körülbelül 40 000 évvel ezelőtt haltak ki, a tudósok által hevesen vitatott okok miatt. Egyes antropológusok szerint az éghajlatváltozás vagy egy járvány kitörése okozhatta a kihalásukat, míg mások a Homo sapiensre hárítják a felelősséget, amiért az Afrikából való vándorlásuk során kiszorította őket a versenyből, vagy trópusi betegségeket hozott be. Egyesek még azt is állítják, hogy a neandervölgyiek pusztulását a modern ember által elkövetett népirtás okozhatta.
Homo sapiens
Végül, de nem utolsósorban a Homo sapiens, azaz a modern ember. Etimológiailag a nevük azt jelenti, hogy „bölcs ember” vagy „tudós ember”, ami eléggé arrogáns, tekintve, hogy ők alkották ezt a nevet.
Ez a faj körülbelül 300 000-200 000 évvel ezelőtt alakult ki, de csak 100 000 évvel ezelőtt vált az agyuk formája a mai egyedekhez hasonlóan „modernné”. A Homo sapiens először Afrikában jelent meg, majd a Föld minden kontinensét benépesítette. Ez a felfedező hajlam még azt is eredményezte, hogy néhányszor a Holdra is leszálltak, és tervezik, hogy rövidesen visszatérnek.
Ők a Homo nemzetség egyetlen élő tagja. Alkalmazkodóképesek, kreatívak, intelligensek, szociálisak, rendkívül versenyképesek, és képesek vadul agresszívvé válni.
A tulajdonságoknak ez a szokatlan keveréke azt jelenti, hogy a Homo sapiens némileg paradox természetű. Miközben elképesztő kulturális eredményeket és nagyszerű technológiai fejlődést értek el, saját fajukon belüli konfliktusok gyötrik őket, és komoly kihívásokkal kell szembenézniük a környezetre gyakorolt hatásukkal kapcsolatban.
