Szenzoros zavarról akkor beszélünk, amikor bizonyos ingerek feldolgozása az agynak, annak teljesítménygyengülése miatt rosszabb, atipikus.
A legjellemzőbb tünetek közé tartoznak a figyelem- és koncentrációs problémák, valamint a magatartással és viselkedéssel kapcsolatos gondok, de akár mozgáskoordinációs hibákat és megkésett beszédfejlődést is láthatunk ennek nyomán.
Az egyesült államokbeli National Children’s Study adatait használó tanulmány szerzői szerint azoknál a gyerekeknél, akik kétéves koruk előtt több időt töltöttek tévézéssel, nagyobb valószínűséggel alakultak ki atipikus viselkedési jegyek hároméves koruk előtt, és egyre inkább úgy tűnik, hogy ennek valószínűsége annál nagyobb, minél több időt töltenek a gyerekek a képernyő előtt naponta.
Az új tanulmány 1471 gyermek gondozóinak válaszain alapult. Eszerint az egyévesek esetében az első év során bármely képernyő előtt eltöltött idő 105 százalékkal növelte a későbbi, általában 33 hónapos korban azonosított szenzoros feldolgozási problémák kialakulásának esélyét.
18 hónapos korban ez az arány 23, míg kétéves kornál 20 százalék volt.
A kutatók nem tudták egyértelműen megállapítani a direkt kapcsolatot a képernyő előtt töltött idő és az atipikus szenzoros feldolgozás között, ugyanakkor jelezték, hogy a képernyőfüggés számos egészségügyi problémát, többek között alvászavart, a beszéd megjelenésének késését, viselkedési problémákat és akár autizmus spektrumzavart (ASD) is okozhat. Számos szakértő emiatt azt javasolja, hogy kétéves kor előtt kerüljék el a gyerekek a képernyőt, és korlátozzák napi egy órára azt két- és ötéves kor között.
