Történelmi mélyponton a Momentum, ha most lennének az EP-választások, akkor csupán egy mandátumot szereznének. A hír állítólag leforrázta a pártvezetést – de vajon min csodálkoznak? Más filmet néznek? Tényleg azt gondolták, hogy a véget nem érő komolytalan kordonbontás a Karmelitánál, vagy egy álmoralizáló véleménycikk megállítja majd a népszerűségük zuhanását?
Valójában a Momentum nem csinált és nem mondott semmit, leginkább a sajtó tartotta lélegeztetőgépen. A dominanciaharcot Gyurcsányékkal szemben elvesztették, innen aligha tudják már az EP-választásokra behozni a lemaradásukat. Így nem történt nagy csoda!
A semmiből nem lehet valami, sem fizikai, sem szellemi értelemben – ezt már Arisztotelész óta tudjuk. A Momentum pedig intellektuálisan egy nagy tátongó űr. Annyi változott csupán, hogy ez kiderült. A király meztelen! A Momentum önmagát varázstalanította.
Korszakos lehetősége volt a Momentumnak. Frissességet és lendületet tudtak volna adni újonnan bejutó parlamenti pártként az ellenzéki politikának. Új generáció, új politika. Ahogy visszatekintünk, nagy is volt a külföldről finanszírozott, kormányellenes média hátszele. Az unalomba és a komédiába fulladt kordonbontást élőben adták, Donáth Anna minden egyes mondatát egyfajta programalkotó alapvetésként ábrázolták.
A Momentum az elmúlt másfél évben úgy csinált, mintha lenne politikai mondanivalója. De nem volt. Kordont bontottak, megpróbáltak rátelepedni az úgynevezett diáktüntetésekre és kormányellenes demonstrációvá szélesíteni azokat – ám ez sem sikerült. Majd mesterséges konfliktusokat robbantottak ki, műbalhét, kamuszócsatát vívtak Gyurcsánnyal. Politikai pótcselekvés – ez az első oka annak, hogy mélypontra kerültek.
A másik lényeges probléma, hogy továbbra sem tudjuk kik ők és mit akarnak. Nincs identitás. Ha egy politikai közösség nem képes önmagát definiálni, nem ismeri önmagát, akkor hogy lenne elvárható, hogy az általa bemutatott és értelmezett valóság hiteles, urambocsá’ értelmes lenne. Ha nem ismered önmagad, akkor ne akard másoknak megmondani, hogy mit gondoljanak ők a világról.
A harmadik probléma szintén szembetűnő. Ki vezeti ezt a pártot? Hagyjuk már a bázisdemokráciát, meg a megosztott pártvezetés demokratikus eszményét! Kell egy hiteles politikus, aki motivál, aki harcra hív, akit lehet követni. Ez nem javít és nem is ront egy-egy demokrácia minőségén.
Gelencsér Ferenc pártelnök sótlan, nincs karizmája és képes olyan bakiparádét bemutatni, ami miatt még a legelfogultabb követői is vakargatják a buksijukat. Nem is beszélve az értelmetlen kordonbontásról! És ott van Fekete-Győr András, aki a kutatások szerint még mindig a legismertebb momentumos, ám az elutasítottsága Gyurcsány Ferenc rekordjait közelíti. Donáth Anna pedig csak az EP-lista vezetője, elutasítottsága pedig neki is magas. (Utóbbi a legkevésbé magyarázható jelenségek egyike, de valószínűleg nem a racionalitást kell e mögött látni. Az emberek megérzik az őszintétlenséget…)
Három politikus, aki nem hogy erősítené egymás karakterét, hanem sokszor ki is oltja a másik vélelmezett erényeit. Nem a többarcúság a probléma, hanem a rendezetlenség és a zavarodottság. Gelencsér, Fekete-Győr és Donáth Anna külön-külön sem tudtak felnőni a feladathoz, együtt pedig kifejezetten lefelé húzzák a párt megítélését. (Valószínűleg ezt érzi Donáth Anna is, ezért marad távol a kordonbontásoktól.)
Vezetés, szervezeti és szellemi válság. Ezt megoldani hét hónap alatt nem lehet. Gyurcsánynak címzett levelekkel, kamukonfliktussal legalábbis aligha.
Lehet, hogy tényleg csupán egy momentumnyi idő jutott a Momentumnak?
A szerző a XXI. Század Intézet elemzője
