Hann Endre közvélemény-kutatóval, a Medián vezetőjével bizony szembejött a valóság. József Attila ugye azt írta Thomas Mann üdvözlése című versében, hogy „…az igazat mondd, ne csak a valódit”. Hann Endre, aki híres Gyurcsány-pártiságáról, be is perelte Kálomista Gábor producert az Elkxrtuk című film miatt, aztán – ahogy kell – el is bukta a pört, mert a bíróság szerint az átlagnéző tisztában volt vele, hogy nem valós eseményeket lát. Most azonban ki kell mondania az igazat: a júniusi választások előtt a Fidesznek nincs igazi kihívója, bárhogy is erőlködik az ellenzék. Ergo Hann Endrének, mintha a fogát húznák, azt is ki kellene mondania, hogy „mi [Medián] nem tehetünk mást, mint az általunk mért valóságot mutatjuk be”.
Sőt a választók egyenesen azt várják, hogy az igazat mondja, ne csak a valódit.
Hogy mit jelent ez talányos mondat? Talán azt, hogy amikor az igazat mondod, akkor a dolgok leírhatóságán túli jelentéséről, a dolgok szelleméről is beszélni kell, mert a kép csak így teljes.
Hann Endre azonban megmarad az valódiságnál. Az igazmondástól ódzkodik, mert még baja lesz, megüti miatta a bokáját. Mert tudja a magyar mondást, szólj igazat és betörik a fejed.
Az igazság pedig az, hogy nincs olyan ismerete egyik közvélemény-kutatónak se, hogy a Fidesznek erős kihívója lehetne akár az önkormányzati, akár az európai parlamenti választáson. Azt gondolják, jobb, ha erre rájönnek maguk a pártok, mert abból a közvélemény-kutatóknak bajuk nem származik. Ők maradnak a számoknál, a tényeknél, és nem igazán értékelnek.
A valóság bemutatása már a szóhasználatot is befolyásolja. Nem ellenzéki szavazóról beszél, hanem kormánykritikusról, hogy véletlenül se lehessen rásütni azt a vádat, hogy tanácstalanok az ellenzéki szavazók az ellenzéki pártok bénázása, összefogás-képtelensége, egymás hajának és bajszának rendszeres húzogatása miatt.
Hann Endre azt mondta a KlikkTV Hírklikken olvasható leirata szerint, hogy „Nincs forgatókönyvem arról, hogyan lehetne a Fidesznek erős, kormányképes, alternatívát jelentő kihívója, mert az most sincs. Hiába a számok, amik nem is annyira kedvezőtlenek, mert ha azt kérdezzük, mit szeretnének az emberek, legyen kormányváltás vagy maradjon ez a kormány, akkor az emberek többsége azt mondja, hogy kormányváltás, de ennek ellenére, a Fideszre szavaznak a legtöbben.”
Érzik az igazság eltorzítására irányuló hajlamot, miközben Hann Endre arra törekszik, hogy a valóságot mutassa be? Az igazság az, hogy a Fidesz nagy valószínűséggel mind a két választáson porrá veri a hatékony együttműködésre önös, egzisztenciális érdekek miatt képtelen ellenzéket.
Egyébiránt hasonló állásponton van Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő is, aki legutóbb az ATV Civil a Pályán című műsorában fogalmazta meg fenntartásait az ellenzék sikeres választási szereplésével kapcsolatban, éppen az együttműködés kritikus helyzete miatt. Pedig Tarjányi sem az az ember, akik le lehetne vakarni a baloldali szakértők falvédőjéről, azért hívja oly gyakran hír(félre)magyarázásra az ATV.
A valóság részeként azért Hann elcsöpögtet néhány adatot, hogy reményt adjon az ellenzéki szavazóknak, de nekik sem kell sok fantázia ahhoz, hogy ez az egész ügy veszett fejsze. Hann Endre szerint ugyanis az elmúlt fél évben nagyon kevés változás történt a szavazói magatartásban, a szavazási szándékokban. Valamelyest nőtt a bizonytalan, szavazni nem tudó, pártot nem választó szavazók száma – 21 százalékról felment 30 egynéhány százalékra – a Fidesz szavazótábora pedig valamelyest csökkent.
Ez volt az igazságot homályossá tevő valóság. Az igazság pedig az, hogy a végén az elbizonytalanodó kormánypártiak mégis csak a Fideszre szavaznak. Hann ezt így mondja: „Ez majdnem mindig így van, kicsit elbizonytalanodnak a fideszesek, kicsit morognak és azt mondják, nem szavaznak, elég volt ebből, de nem mennek át, mert a fideszesek nagy részének ez nem vonzó.”
Nem mondja ki, hogy eldőlt a júniusi választás, de ebből az interpretációból – a Beatles-dal nyomán – a bolond a hegyen (The Fool ont he Hill) is látja, hogy erről van szó.
A szerző szerkesztő
