Ahogyan arról korábban beszámoltunk, Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke 2026. április 28-án, kedden a közösségi oldalán hozta nyilvánosságra, hogy Tarr Zoltánt, a párt alelnökét és európai parlamenti delegációvezetőjét jelöli a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium élére. A pártelnök hangsúlyozta, hogy Tarr feladata lesz a művészeti ágak – köztük a színház, a tánc, a zene és a filmművészet – megszabadítása a politikai befolyástól.
Súlyosan érintette az írókat
Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke most az Indexnek azt mondta, nem ismeri személyesen Tarr Zoltánt, ezért nem kíván róla ítéletet mondani. A nyilatkozatai alapján ugyanakkor bizakodó, és szerinte most az a lényeg, hogy elinduljon az érdemi munka, és kiderüljön, milyen irányban halad tovább a kulturális terület. A kulturális szféra legsürgetőbb problémái közül az Írószövetség elnöke elsőként a megélhetési kérdéseket emelte ki.
A kataadózás kivezetése súlyosan érintette az írókat, ennek méltányos rendezése közös szakmai cél. Hasonlóan kritikus pont a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) helyzete, ahol az elmúlt években jelentősen csökkent a szakmai delegáltak száma. Az NKA az irodalomfinanszírozás kulcsintézménye, ezért elengedhetetlen, hogy a szakmai szervezetek képviselői nagyobb súllyal vegyenek részt a döntéshozatalban.
Erős Kinga a konkrét szakmai kérdések között említette az ösztöndíjrendszert és a könyvtári beszerzéseket is, amelyek szintén kiemelt szerepet kapnak az egyeztetések során.
Bár rengeteg fontos alkotói támogatás létezik – mint például a Térey János-ösztöndíj, Örkény István-, Móricz Zsigmond- vagy Oláh János-ösztöndíjak –, ezek szabályozását mindenképpen újra kell gondolni. Rendkívül károsnak tartanám, ha politikai szempontok alapján ítélnének meg szakmai forrásokat, ugyanakkor az átláthatóság terén komoly különbségek vannak az egyes konstrukciók között
– mondta Erős Kinga, aki az elmúlt évek egyik legnagyobb strukturális problémájának azt nevezte, hogy az irodalmi támogatások rendszere túlságosan szétaprózódott. A különböző ösztöndíjak és támogatási formák szétszórása szerinte átláthatatlanná tette a rendszert, ezért ezeket egységesebb, jobban követhető struktúrába kellene rendezni.
Sokismeretlenes egyenlet
Miközben Tarr Zoltán a „politikai befolyásolás teljes leépítését” és az „urambátyámviszonyok felszámolását” ígéri, a Szépírók Társasága már meg is kezdte az egyeztetést az Írószövetséggel egy közös szakmai minimum kialakításáról. Arra is rákérdeztünk, lát-e esélyt arra, hogy ne felülről, politikai döntéssel „szabaduljon fel” a kultúra, hanem a szakmai szervezetek – az Írószövetség, a Szépírók Társasága, a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület, a PEN Club és mások – alulról építkező egysége határozza meg a feltételeket a leendő miniszter számára.
Erős Kinga szerint a szakmai szervezetek közötti párbeszéd kifejezetten biztató. Úgy látja, az írótársadalmat érintő problémák – különösen a megélhetési és finanszírozási kérdések – túlmutatnak a világnézeti különbségeken, ezekben a szakma alapvetően egységes.
Azért vannak szakmai szervezetek, hogy egyeztessenek egymással, kialakítsanak egy közös álláspontot, és azt artikulálják a döntéshozók felé, akik ezt figyelembe tudják venni a döntéseik során.
Erős szerint a kulturális szféra jelenlegi helyzetéből csak akkor van kiút, ha a szakmai egység és a politikai változások egymást erősítve működnek. Úgy látja, a szakmának felelőssége van abban, hogy képes legyen közös minimumot kialakítani, és ne engedje, hogy a szakmai szempontokat ismét háttérbe szorítsák.
Tarr Zoltán a „határokon átívelő lelki és szellemi nemzetegyesítést” hangsúlyos programpontként említette. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan értékeli ezt az Írószövetség, amely számára a határon túli magyar irodalom hagyományosan kiemelt terület. Erős Kinga erre reagálva hangsúlyozta, hogy a határon túli magyar irodalom mindig is alapvető jelentőségű volt a Magyar Írószövetség számára. Felidézte, hogy a rendszerváltás előtt a határon túl vagy diaszpórában élő magyar írók nem lehettek a szervezet tagjai, ez 1990-ben változott meg, amikor a szövetség megnyílt minden magyar alkotó előtt. Azóta a szervezetnek jelentős számú határon túli tagja van.
A magyar kultúra egységében való gondolkodás nem választás kérdése, hanem adottság, amelyből következnek a kulturális stratégia alapjai is. Tarr Zoltán erre vonatkozó megközelítése ezért áll közel hozzám. Bár a szakmai elképzelések és a politikai realitások nem mindig találkoznak, és jelenleg egy »sokismeretlenes egyenlettel« állunk szemben, ahol a mozgásteret alapvetően a rendelkezésre álló források határozzák meg.
Azt is megkérdeztük, hogyan értékeli azt a strukturális döntést, amely a kultúrát a „társadalmi kapcsolatok” mellé rendeli, és egy minisztériumi keretbe helyezi az egyházi diplomáciával, valamint az egyházakkal való kapcsolattartással.
Nem tartom szerencsétlennek, hogy a kultúra, az egyházi diplomácia és a társadalmi kapcsolatok egy minisztériumi struktúrába kerülnek. Szerintem ezek a területek a mélyben összekapcsolódnak, az egyház pedig jelentős kultúrateremtő és kultúrahordozó erő
– fogalmazott az Írószövetség elnöke, hozzátéve, hasonló kormányzati modellekre a történelemben is találunk példát. Ugyanakkor ebben a rendszerben különösen fontosnak tartja a szakmai szervezetek összehangolt fellépését. Szerinte a szakmának erkölcsi és gyakorlati felelőssége is, hogy képes legyen egyeztetni, konszenzusra jutni és azt érthetően kommunikálni a politika felé.
„Azt a játékot nem lehet játszani, hogy nem tudunk egymással a bennünket érintő problémákról párbeszédet folytatni és közös álláspontot kialakítani. Ebben a szakmának van felelőssége.”
Az Írószövetség elnöke szerint tehát a hatékony érdekérvényesítés alapja nem csupán a politikai környezet, hanem az is, hogy az irodalmi élet szereplői képesek-e közös szakmai minimumot kialakítani és azt következetesen képviselni.
Irodalompolitikai koncepció
A Szépírók Társasága korábban az Index megkeresésére elmondta, nyitott a mindenkori kormánnyal való párbeszédre, bár jelzésük szerint az elmúlt 16 évben ez a kormányzati fogadókészség hiányzott. A szervezet széles körű szakmai összefogást kezdeményezett (többek között a Magyar Írószövetséggel és a PEN Clubbal), hogy egy közös irodalompolitikai koncepciót dolgozzanak ki. A tervezett program főbb pontjai:
- A kataadózás visszaállítása a művészek számára,
- az NKA működésének reformja,
- a kortárs irodalom erőteljesebb támogatása a könyvtárakban és a nemzetközi színtéren.
Czinki Ferenc elnök hangsúlyozta, hogy a valódi változáshoz a teljes szakma részvétele és egy igazságos program szükséges.
Az Index nemrég részletes elemzésben foglalkozott azzal, hogy a könyves világ szereplői milyen elvárásokkal tekintenek a Tisza Párt kultúrpolitikai ígéreteire. A szakma három fő területen várna radikális változást. Az írók és kiadók szerint az egyedi, politikai alapú támogatások helyett vissza kellene térni a kiszámítható, szakmai kuratóriumok által kezelt pályázati rendszerhez (például az NKA régi struktúrájához).
(Borítókép: Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke beszédet mond a Jókai 200 emlékév, az író születésének 200. évfordulójára meghirdetett kulturális évad megnyitóján Balatonfüreden 2025. február 18-án. Fotó: Vasvári Tamás / MTI)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Írta az index.hu
