Veszettek

2024. január 31. szerda. 10:49

A háború nem csupán az embert, hanem a természet világát is fenekestül felforgatja. E tényt erősíti, hogy az öldöklés miatt az ukrán hatóságoknak mostanság nincs érkezése a rókák veszettség elleni vakcinázására, így pedig a határokra fittyet hányó fertőzött vadak a betegséget átcsempészik a magyar oldalra is. Legutóbb például valahol a Felső-Tisza árterében veszett ukrajnai róka honi kóbor kutyával ölre menve adta tovább a gyilkos vírust. A vadászok a környéken már több fertőzött kutyatetemre bukkantak, és veszett aranysakált is kilőttek.

Fokozott védekezésként a Magyar Állatorvosi Kamara a kutyák veszettség elleni kötelező oltásának fontosságára hívta fel az ebtartók figyelmét. A határ közelsége miatt különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye vadon élő és háznál tartott állatai forognak veszélyben, de az ember sem lehet biztonságban. Tekintve, hogy hozzávetően 150–200 ezer kóbor kutya és ennél is több gazdátlan macska kallódik szerte az országban, a veszély nem csupán ebben a vármegyében áll fenn, hanem mindenhol ott leselkedik, állatra, emberre.

A veszett állat, mint tudjuk abnormálisan viselkedik. Például az őz, szarvas csak legyint a rászegezett puskára, a róka ravaszkodás helyett megszelídülve a simogatást várja, a veszett kutya pedig a nyálát csorgatva, ész nélkül nekimegy mindenkinek. Vagy éppen ellenkezőleg, csak réveteg tekintettel, rezignáltan bámul a semmibe. Ez utóbbi különös magatartása az anyagi világ létezésen túlmutató mélységek ösztönös észlelését is jelentheti. A nagybetegen is okos állat talán azért ilyen enervált, mert sokasodó kóborló sorstársai szembesítik legfőbb barátja, a mai ember gyarlóságával.

A cserben hagyott, elárvult ebek tömkelege egyfajta látlelet a társadalom állapotáról. Az elanyagiasodó világ egyre többeket deformál felelőtlen, önző, érzéketlen, megkérgesedett szívű emberré. A minap például egy Gödöllő környéki parkolóban a gazdájára napokig reménykedve hiába várakozó, kidobott keverék vizsla akár a válságba jutott mai kor figyelmeztető élő szobra is lehetne. Szerencsére a kutyamenhelyek önkénteseinek elszántsága láttán ellenpélda is jócskán akad, nem halt ki a segítő jó szándék és együttérzés.

A társ, szeretet után szimatot kereső koborló ebek sorsa még drámaibb, ha elfogadjuk Csányi Vilmos etológus megállapítását: „a kutya már nem állat, még nem ember”. Olyasmi élőlény, mint amilyen az ősember lehetett, amikor még nem tudta beszéddel, szavakkal megértetni magát. Az etológus szerint, mint ahogy autót sem vásárolunk, amíg nincs jogosítványunk, úgy a kutyatartást is sikeres vizsga feltételéhez kellene kötni, akkor kevesebb gazdátlan eb kerülne sintérkézre.

Amint a manapság zajló háborúk is mutatják, a veszettség nem csupán vírus által, az állatok közvetítésével terjedhet. Még veszedelmesebb nyavalya a pénz hajszolása, amely elharapózva, könnyedén ledönti az egyébként jóravaló embert is a lábáról. Akit igazán hatalmába kerít, annál állandó kórtünet a gyanakvás, a vásárlási kényszer, az elfojtott bűntudat és a bizalmatlanság.

Csak remélni lehet, hogy már van valahol, talán éppen egy magyar, újabb Nobel-díjra érdemes kortársunk, aki kifejleszti a háborúk kirobbantása mögött rejlő alap jellemhiba, az irigység, kapzsiság elleni vakcinát. Ezzel a csodaszerrel, mondjuk, a fegyverlobbi tagjait beoltva, minden megváltozna. Például a katonai temetőkertek sírásói a nagyobb jövedelem reményében azonnal beiratkoznának hobbikertész tanfolyamra.

A szerző újságíró

Elolvasom a cikket