A kutatócsoport egy nagy, hosszú távú tanulmányt végzett, a Michigani Egyetem egészségügyi klinikáin gyűjtött anonim betegnyilvántartások adatait vizsgálva. A klinikák adatai 18 561 beteget tartalmaztak, 10 735 bipoláris és 7826 bipoláris nélküli beteget.
A Michigani Egyetem kutatói által elemzett két adathalmaz egyikében a bipoláris zavar diagnózisa azt jelentette, hogy valaki hatszor nagyobb valószínűséggel halt meg egy 10 éves időszak alatt, mint egy olyan személy, akinek nem volt ilyen betegsége.
Melvin McInnis, a Michigani Egyetem pszichiátere, a tanulmány társszerzője azt mondja, meglepte, hogy a bipoláris zavarban szenvedők esetében milyen magas a korai halálozás kockázata.
„A mintában azt találtuk, hogy a bipoláris zavar sokkal nagyobb kockázatot jelent a korai halálozás szempontjából, mint a dohányzás” – mondja.
„Az évek során mindenféle programokat vezettek be a dohányzás megelőzésére és a szív- és érrendszeri betegségek tudatosítására, de a mentális egészséggel kapcsolatban még soha nem volt ilyen léptékű kampány”.
A bipoláris zavarban szenvedő emberek több napig vagy hétig tartó, elkülönülő „magas” (mániás vagy hipomániás) és „mély” (depressziós) időszakokat élnek át, bár ezek az epizódok általában a normális hangulatú időszakok között jelentkeznek.
Mind a mániás, mind a depressziós epizódok kockázatot jelentenek az azokat átélő emberek számára, ami kihatással lehet az életükre. A mániás póluson az eufória, az impulzivitás, a figyelemelterelés és az izgatottság érzései kockázatos és néha veszélyes döntések meghozatalára késztethetik az embereket. A depressziós póluson az egészség és a higiénia háttérbe szorulhat, és nagyobb az önkárosítás és az öngyilkosság kockázata.
Bár az öngyilkossági halálesetek nyilvánvalóan a mentális betegségnek tulajdoníthatók, a tanulmány rávilágít arra a közvetett hatásra, amelyet a bipoláris zavarok gyakorolhatnak, és amely akár 8-10 évvel is megrövidítheti az emberek élettartamát.
2021-ben a CDC vezető halálokokról szóló jelentése nem tartalmazott pszichiátriai betegségeket, ami – mint a szerzők rámutatnak – azért van, mert a bejelentett ok mindig a legközvetlenebb állapot (például szívbetegség, stroke vagy májbetegség). Eredményeik segíthetnek megszüntetni ezt a hiányosságot annak megértésében, hogy egy olyan pszichiátriai betegség, mint a bipoláris zavar, hogyan vehet el éveket egy ember életéből.
A balesetek (nem szándékos sérülések) például a vezető halálokok közé tartoznak, amelyeknek az embereknél a mániás epizódok alatt nagyobb a kockázata. A rák szintén vezető halálozási ok, és mivel a bipoláris zavarban szenvedő emberek akár 70 százaléka dohányzik (ami jóval magasabb, mint a világátlag 20 százalék), a dohányzással összefüggő rákos megbetegedések kockázata is nagyobb.
„A bipoláris zavar soha nem fog a halotti bizonyítványon a halál fő okaként szerepelni, de közvetlen vagy másodlagos oka lehet a halálnak” – mondja Anastasia Yocum orvosbiológiai kutató és vezető szerző.
A Prechter-kohorszban például a bipoláris zavarban szenvedő embereknél a diagnózis nélkülieknél lényegesen nagyobb valószínűséggel fordult elő, hogy egyidejűleg más egészségügyi problémákkal is küzdöttek, köztük asztmával, cukorbetegséggel, pajzsmirigybetegséggel, magas vérnyomással, migrénnel és fibromyalgiával.
„Többet kell tudnunk arról, hogy a bipoláris zavarban szenvedő embereknek miért van több olyan betegségük és egészségügyi viselkedésük, amely veszélyezteti az életüket és az élettartamukat, és többet kell tennünk társadalmanként azért, hogy segítsük őket abban, hogy egészségesebben éljenek, és hogy következetesen hozzáférjenek az ellátáshoz” – mondja McInnis.
