„Elvesztettem a fonalat a beszélgetésekben. Az emberek mondtak nekem valamit, aztán elfelejtettem, mit mondtak, és meg kellett kérnem őket, hogy ismételjék meg a kérdést” – meséli Woodard, aki a két rögbi-kódexben, az unionban és a ligában is képviselte Wales-t.
„Elfelejtettem a nevüket, pedig két perccel korábban még beszéltem velük” – mondja a 47 éves Woodard.
Két korábbi rögbi játékos is orvoshoz fordult, és hónapokon belül ugyanazt a lesújtó hírt kapták: nemcsak korai demenciájuk volt, hanem valószínűsíthetően krónikus traumás agyvelőbántalom (CTE), egy olyan neurodegeneratív betegség, amely az ismételt fejsérülésekhez társul.
Popham mindössze 40 éves volt, Woodard pedig 45.
A CTE neurodegeneratív agyi betegséget, amelyet csak a halál és a boncolás után lehet hivatalosan diagnosztizálni, patológiailag a Tau nevű fehérje kóros felhalmozódása jellemzi az agyban, amely megbéníthatja az idegpályákat, és számos klinikai tünethez vezethet, beleértve a memóriavesztést, a zavartságot, az ítélőképesség zavarát, az agressziót, a depressziót, a szorongást, az impulzuskontroll problémáit és néha az öngyilkos viselkedést.
Popham és Woodard egyike annak a több mint 450 jelenlegi és volt rögbijátékosnak, akik most csatlakoztak a perekhez, hogy jogi lépéseket tegyenek a World Rugby globális irányító szervezet, valamint Anglia és Wales nemzeti irányító testületei, a Rögbi Futball Unió (RFU) és a Welsh Rugby Union (WRU), a Rugby Football League Limited, az International Rugby League Limited és a British Amateur Rugby League Association ellen.
A felperesek ügyvédei szerint nem védték meg őket a pályafutásuk során bekövetkezett többszörös fejsérülések és agyrázkódások okozta maradandó sérülésektől.
A felperesek állítása szerint ezek az irányító testületek „gondatlanságból elmulasztották az ésszerű intézkedéseket annak érdekében, hogy megvédjék a játékosokat az ismétlődő agyrázkódásos és szub-agyrázkódásos ütések okozta maradandó sérülésektől” – áll a CNN Sportnak a felperesek ügyvédei által küldött sajtóközleményben.
Richard Boardman, a felpereseket képviselő ügyvéd a CNN Sportnak elmondta, hogy ez „egzisztenciális veszélyt” jelent a játékra nézve.
„Ami az agyat illeti, nem számít, hogy milyen sportot űznek” – mondta Michael Grey, a Kelet-Angliai Egyetem idegkutatója a CNN Sportnak. „Ha olyan ütést kapunk a testre, amely az agynak a koponyán belüli megingását okozza, az bizonyos károsodást fog okozni.”
Chris Nowinski, az Concussion Legacy Foundation alapító vezérigazgatója a pankrátorából lett idegtudós elmagyarázza, hogy mivel az agynak nincsenek fájdalomidegei, az ember nem feltétlenül érzi, ha megsérül, ezért a legtöbb agysérülés nem produkál olyan tüneteket, amelyeket a HIA észlelne.
Boardman rögbiszakértő a CNN Sportnak elmondta: „Úgy véljük, hogy az 1995 után, amikor a sportág profivá vált, játszó elit játékosok akár 50 százaléka is valamilyen neurológiai károsodással végzi.”
Boardman a CNN Sportnak elmondta, hogy a rögbijátékosok rendszeresen sokkal nagyobb mértékű fejsérülésekkel szembesülnek, mint az NFL-ben játszók, mivel több meccset játszanak, és az edzéseken nem korlátozzák az érintkezést, mint az amerikai futballban.
„Ezért hisszük, hogy a rögbi olyan mértékű, mint az NFL, mint a futball [foci] , mint bármely más kontakt sportág” – mondta.
A Glasgow-i Egyetem, a Bostoni Egyetem és a Sydney-i Egyetem új tanulmánya, amely 31 korábbi amatőr és élvonalbeli rögbiuniós játékos halál utáni agyvizsgálatát vizsgálta, a kutatási célokra adományozott agyak 68 százalékában talált CTE-t.
A kutatók megállapították, hogy a CTE-kórkép kialakulásának kockázata összefüggött a játékos pályafutásának hosszával, megjegyezve, hogy minden további játékév 14 százalékkal növelte a CTE kockázatát – függetlenül attól, hogy a játékos amatőr vagy elit játékos volt-e, illetve attól, hogy milyen pozícióban vagy szinten szerepelt. Azoknak a férfiaknak, akiknek az agyát a vizsgálathoz adományozták, a rögbipályafutásuk átlagosan 18 év volt.
A Glasgow-i Egyetem 2022-es tanulmányában pedig a kutatók megállapították, hogy a korábbi nemzetközi skót rögbiuniós játékosok körében a neurodegeneratív betegség későbbi életkorban történő kialakulásának kockázata közel háromszorosa volt az azonos szociodemográfiai profilú emberekéhez képest.
A tanulmány, amely 412, 30 éves vagy annál idősebb volt nemzetközi férfi rögbijátékost és 1236, életkor, nem és társadalmi-gazdasági státusz szerint összevetett lakossági tagot vizsgált, megállapította, hogy a rögbijátékosoknál az idő múlásával a demencia diagnózisának kockázata valamivel több mint kétszerese volt.
Eközben a Parkinson-kór kialakulásának kockázata a kutatókkal való nyomon követés idejére háromszor, a motoros neuronbetegség (MND) vagy amyotrófiás laterálszklerózis (ALS) kockázata pedig 15-ször nagyobb volt.
A 90-es évek végén és a 2000-es évek elején „hacsak nem lógott le a lábad, arra bátorítottak, hogy folytasd, bármi is történt” – magyarázza Woodard.
„Ez a megbélyegzés bizonyos mértékig még ma is létezik, bár az elmúlt körülbelül tíz évben radikálisan javult”.
A Bostoni Egyetem CTE Központjának legújabb tanulmánya azt mutatja, „hogy a CTE már nagyon fiatal, csak amatőr sportot űző sportolóknál is elkezdődhet” – mondta McKee, a tanulmány társszerzője a JAMA Neurology című folyóiratban megjelent tanulmányról.
A haláluk idején 30 év alatti sportolók 152 agyának vizsgálata során több mint 60 CTE-esetet fedeztek fel, a legfiatalabb CTE-vel diagnosztizált személy a vizsgálatban mindössze 17 éves volt.
A diagnosztizáltak többsége amatőr sportoló volt, akik olyan sportágakat űztek, mint a labdarúgás, a futball, a jégkorong, a rögbi.
Woodard azt mondja, hogy látott más, 40-es éveikben járó egykori játékosokat is, akiknek az állapota romlani kezdett, és tisztában van azzal, hogy a korosztályába tartozó férfiak öngyilkosságban haltak meg, vagy mentális állapotok miatt kerültek intézetbe.
A szakemberek egyértelműen kijelentik, hogy nem akarják eltántorítani az embereket a sportolástól.
„Az embereket már akkor levehetnénk a pályáról, amikor felismerjük, hogy agyrázkódásuk van. És tanítanunk kellene a játékosokat az agyrázkódás veszélyeiről” – mondta Grey.
Nowinski, az NFLPA tanácsadója hozzátette: „Az NFL minden reformja ellenére soha nem volt még olyan jövedelmező és népszerű, mint ma”.
„Remélhetőleg a tanulság a rögbi számára az, hogy radikális változtatásokat lehet végrehajtani a játékban, hogy biztonságosabbá és etikusabbá tegyük, és megvédjük a következő generációt.”
