Eleink amolyan bevett szokás szerint a nehezen elérhető, nagyjából száz évenként egyszer lekerülő toronygombokba rejtették azokat a pénzérméket, nyomtatványokat és iratokat, amelyek jellemzik az adott kort, s amelyek számos információt nyújtanak az elődök életéről az utókornak – írja az időkapszulákról készült összeállításában az erdélyi Nőileg. Mint olvasható, e tárgyak mostanság egyre-másra bukkannak elő azokon a székelyföldi településeken, ahol felújítják a templomokat.
A sorból érdemes kiemelni a Hargita megyei Farcád református templomának tornyában talált dokumentumokat. Bár az épületet az 1960-as években is javították, akkor a toronygomb nem volt lehozva. Háborús időkben az átvonuló seregek előszeretettel durrogtattak a toronygombokra, így a farcádit is több találat érte- s ennek okán az iratok megrongálódtak.
Bevett szokás szerint pénzérmék, egyházi és világi elöljárók névsorai kerültek az időkapszulaként szolgáló bádoghengerbe, emellett olykor az 1896-os milleniumi ünnepségek jegyzőkönyve és kiadványai. S ahogy lenni szokott, utolsóként bukkant elő a legrégibb, legjelentősebb irat: az egyik, 1800-as években elöljárói tisztséget betöltő egyházi tag megírta a családja történetét, és mellékelt egy 1679-től egészen 1689-ig terjedő leírást arról, hogy kik voltak a falu elöljárói.