– A maffiát idéző tervekről olvashattunk a Financial Times cikkében, valóban ennyire kendőzetlenül folyik a küzdelem?
– A brüsszeli elit többszörösen leleplezte magát. Egyrészt nyíltan megüzente: kész arra, hogy megtámadja a magyar gazdaságot. Ezzel túlment minden határon, az EU-nak ugyanis éppen az lenne a feladata, hogy erősítse a tagországokat, nem az, hogy azok tönkretételén fáradozzon. Másrészt azt is kimondták, hogy megvonnák Magyarország szavazati jogát az Európai Unión belül, amennyiben nem támogatja az Ukrajnának nyújtandó 50 milliárd eurós segélycsomagot és az erre vonatkozó költségvetés-módosítást. Álljunk meg egy pillanatra! A szavazati jog megvonására egyedül az uniós alapszerződés 7. cikkely második bekezdése szerinti eljárásban van lehetőség. Ez hivatalosan egy jogállamisági eljárás, ami akkor indítható egy tagállam ellen, ha azt feltételezik, hogy súlyosan és tartósan megsérti az Európai Unió értékeit. A múlt héten ország-világ előtt megfogalmazott brüsszeli fenyegetést tehát így fordíthatjuk le: „ha nem támogatjátok az uniós költségvetés módosítását, rátok fogjuk, hogy nem vagytok jogállam, és a legsúlyosabb szankciókat léptetjük érvénybe veletek szemben. Elhallgattatunk benneteket.” Ezzel Brüsszel végleg lebukott: a jogállamisági vádak, amelyeket Magyarországgal szemben felhoznak, tisztán politikai megfontolásokból születnek.
– Ezt eddig is tapasztalhattuk, mitől vált a mostani zsarolás fordulóponttá?
– Így volt ez eddig is, de talán még sosem volt ennyire látványos. A brüsszeli zsarolás egyre kendőzetlenebb, már a látszatra is alig ügyelnek. Ursula von der Leyen januárban kimondta, jogállamisági problémák ürügyén mindaddig nem adják oda a Magyarországnak járó uniós források fennmaradó részét, amíg nem követjük Brüsszel elvárásait a migráció és a gyermekeinket célzó LMBTQ érzékenyítés kérdéseiben. Ukrajna kapcsán pedig egy költségvetési és lényegében külpolitikai kérdést akartak összekötni a jogállamisági eljárással.
– De mi köze mindennek a jogállamisághoz?
– Az égvilágon semmi. Az EU-t senki sem hatalmazta fel arra, hogy átalakítsa társadalmunkat, vagy a fejünk felett döntsön családpolitikai és gyermekvédelmi kérdésekben. Az uniós költségvetési és külpolitikai kérdésekben pedig az uniós alapszerződések úgy szólnak, hogy mindaddig nem születhet közös döntés, amíg minden tagállam egyet nem ért azzal. Azaz Magyarországnak joga van a különvéleményhez. Éppen azok sértik meg az uniós jogot, akik, zsarolással és uniós trükkök százaival, megfosztanák hazánkat ettől a jogától. A non plus ultra, hogy ezzel a magatartással éppen ők sértik meg a joghoz kötöttség és így a jogállam eszméjét. A jogállamiság eljárások álcája mögött valójában a létező szabályokat felrúgó, fékevesztett uniós politikai önkény húzódik meg.
– Az Európai Tanácsban Ukrajna kapcsán elfogadott kompromisszum milyen hatással van a Magyarország elleni jogállamisági eljárásra?
– A legdurvább eszközöket talán egy időre visszateszik a fiókba. Ugyanakkor ahhoz, hogy a Magyarországgal szembeni jogállamisági vádaskodások valaha is véget érjenek, politikai fordulatra van szükség Brüsszelben. Amíg ez nem következik be, az EU-t jelenleg irányító elit továbbra is minden eszközt megragad majd Magyarországgal szemben. Az uniós jogrendszer szemmel láthatóan nem elég erős ahhoz, hogy megakadályozza a szuverenitásukért és szabadságukért kiálló tagállamokkal szembeni politikai hadjáratokat. Sőt az uniós intézményrendszer a semlegesség minden igényét mellőzve, kérdés nélkül kiszolgálja a legvadabb brüsszeli politikai elvárásokat is. Egy dolog azonban jelzés értékű: a mostani EU-csúcs nyomán elfogadott záródokumentumban az állam- és kormányfők leszögezték, hogy a jogállamisági kondicionalitási eljárást nem lehet politikai célokra felhasználni, és semlegesen, pártatlanul, minden tagállamra nézve egyelő mércével kell alkalmazni.
– Milyen jelentősége van egy ilyen kijelentésnek?
– A legmagasabb szinten küldtek egy jelzést, hogy a Magyarországgal szembeni boszorkányüldözés kapcsán visszább kell venni az agarakkal. Ugyanakkor senki se ringassa magát illúziókban, Magyarország politikai riválisai továbbra is mindent megtesznek majd, hogy hazánkat lejárassák.
– Milyen eljárások vannak folyamatban Magyarországgal szemben?
– Még mindig folyamatban van a 7. cikk első bekezdése szerinti eljárás. Ezt 2018 szeptemberében, a Sargentini-jelentés megszavazásával indította el az Európai Parlament. Az Európai Tanácsban több mint öt éve nem zárták le ezt a folyamatot. Ebben az eljárásban azonban nem lehet szankciókat bevezetni, nem lehet szavazati jogot megvonni, itt csak azt állapíthatja meg a Miniszterek Tanácsa, hogy fennáll annak a veszélye, hogy Magyarország megsérti az unió alapértékeit és a jogállamiságot. Emellett zajlanak a Magyarországnak járó forrásokról szóló tárgyalások is. Ezeket is a jogállamiság címszóval szokták felaggatni, és ebbe kínosan beleerőltetnek politikai döntéseket, így tartanak vissza kohéziós forrásokat vagy a helyreállítási alapból járó pénzeket.
– Ezek szerint érdemi változás nem következik be?
– Véleményen szerint igazi áttörés csak az európai parlamenti választásokon érhető el. Az európai emberekhez kell fordulni, hogy váltsák le azokat, akik a hiteltelenné vált jogállamisági eljárásokat üzemeltetik.
– Nemrég Szlovákia kapcsán is aggályainak adott hangot az Európai Parlament, számít egyáltalán a balliberális képviselőknek a saját presztízsük?
– Ezzel is csak azt üzenik, hogy aki nem úgy táncol, ahogy ők fütyülnek, azokat eljárások alá vonják. Előbb-utóbb mindenki célkeresztbe kerül, aki kiáll országa szuverenitása mellett.
– Az Európai Tanácsban a jogállamisági eljárás esetén egyszerű vagy minősített többségre, esetleg egyhangúságra van szükség?
– Az első bekezdésre vonatkozó eljárásban négyötödös többségre van szükség a Miniszterek Tanácsában, míg a második bekezdés esetében, ami már a szavazati jog megvonásával jár, egyhangúan kell a döntést meghozni az állam- és kormányfők ülésén. Természetesen az a tagállam, amelyikről szavaznak, nem vehet részt a döntésben, azaz huszonhat tagállam egyhangú döntése esetén születhet csak ilyen határozat.
– Az elindított folyamatokra mennyire lehet hatással a júniusi EP-választás?
– Az Európai Uniót jelenleg domináló, balliberális, föderalista erők azt mondják, hogy a fontos döntések jogát ki kell venni az országok kezéből. Brüsszelből kívánják meghatározni, hogy hogyan éljenek az emberek, hogyan alakítsák társadalmaikat, mit gondoljanak a múltjukról és hogyan képzeljék el a jövőjüket. Ha pedig valaki ellenáll, el akarják hallgattatni. A birodalmi Európának csak egy ellenszere lehet: ha az európai parlamenti választások nyomán a konzervatív, jobboldali, szuverenista erők eléggé megerősödnek ahhoz, hogy valós ellensúlyt képezzenek. A tét nagy: az EU-t vissza kell terelni a helyes útra.
