Egy új áttekintés azt a hipotézist veti fel, hogy az orrpiszkálás szerepet játszhat az Alzheimer-kór kialakulásának kockázatának növelésében – és ezt a kapcsolatot a szakértők most már komolyan fontolóra veszik.
Ez egyike azoknak az elképzeléseknek, amelyek elsőre furán hangzanak, de ha jobban belegondolunk, értelmet nyernek. Egyszerűen fogalmazva, az ujjainkon lévő baktériumok és vírusok könnyen bejutnak a szervezetbe, ha feldugjuk őket az orrunkba.
Ne feledje, hogy az orrüreg tetején található szaglórendszer közvetlen útvonalat biztosít az Alzheimer-kór által pusztító agyi területekhez, például a hippokampuszhoz. Ez döntő lehet a kockázat mérlegelésében – állítja az ausztráliai Western Sydney Egyetem felülvizsgálatot végző csoportja.
„Számos lehetséges tényező járulhat hozzá az Alzheimer-kór kialakulásához, köztük az amiloid peptid és a tau lerakódása, de újabb bizonyítékok arra utalnak, hogy a neuroinflammáció is – legalábbis részben – szerepet játszhat a patogenezisben” – írják a kutatók a közzétett tanulmányukban.
„Az utóbbi években a feltörekvő kutatások feltárták a külső, behatoló kórokozók lehetséges részvételét az Alzheimer-kórban zajló neuroinflammatorikus folyamatok elindításában vagy felgyorsításában”.
Ahogy a tanulmány a továbbiakban vizsgálja, az orrpiszkálás – vagy szaknyelven rhinotillexománia – közvetett módon vezethet ehhez az agyi gyulladáshoz, és ennek több módja is van.
Először is, az orrpiszkálás azt jelenti, hogy bármi, ami az ujjbegyünkön van (például kórokozók), az agy felé tolódik. Másodszor, az orrunkból kihúzott dolgok befolyásolják az orr mikrobiomjának egyensúlyát – potenciálisan kevésbé hatékony gátat képezve a szervezet számára.
Mint a kutatók megjegyzik, az orrpiszkálás már korábban is összefüggésbe hozható volt a fertőzések fokozott kockázatával: egy tavaly közzétett tanulmány például összefüggést mutatott ki a szokás és a COVID-19 elkapásának esélye között.
