Számos tényező növelheti az egyén depresszió vagy szorongás kockázatát, többek között a genetika, a szociális környezet és a fizikai környezet. A fizikai környezeten belül a nehézfémeknek, például a kadmiumnak való kitettség bizonyítottan növeli a depresszió és a szorongás kockázatát, míg más elemek, például a mangán, a réz és a szelén, amelyek mind az oxidatív stressz ellen küzdenek, csökkenthetik a depresszió kockázatát.
Jelen tanulmányban a kutatók a Yinzhou egészségügyi információs rendszerből (YHIS) származó adatok alapján azonosították a Yinzhou kerületből származó, depresszióval és szorongással diagnosztizált személyeket a betegségek nemzetközi osztályozásának F32, illetve F41 kódjainak felhasználásával.
A vízmintákat évente négyszer gyűjtötték, minden évszakban legalább egy mintát. A kitettségeket a résztvevőkhöz a lakcímük és a csapvízgyűjtő helyek elhelyezkedése alapján rendelték hozzá. Az ivóvízben található összes nyomelem napi expozícióját kiszámították és kiigazították a résztvevők napi ivóvízfogyasztása, valamint életkora és neme alapján.
Alapfelmérést végeztek, hogy adatokat gyűjtsenek a résztvevők levélzöldségek, hús, gyümölcsök és hal fogyasztásának gyakoriságáról, és ezen étrendi összetevők bevitelét alacsony, közepes vagy magas kategóriába sorolták. A szociodemográfiai státuszra, életmódra és kórtörténetre vonatkozó adatokat is gyűjtöttek.
A végső elemzésbe 24 285, 2016 és 2021 közötti, depresszióval vagy szorongással nem rendelkező személyt vontak be. Ezen egyének közül 765, illetve 1316 depressziós és szorongásos esetet jelentettek a 4,72, illetve 4,68 éves medián követési időszak alatt.
A nők, valamint azok, akik soha nem dohányoztak vagy nem ittak, nagyobb valószínűséggel szenvedtek depresszióban, emellett nagyobb volt a magas vérnyomás, a rák és a stroke kockázata is. Összehasonlításképpen a nők, az alacsonyabb iskolai végzettségűek, az idősebbek, a soha nem ivók, a nemdohányzók és az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők körében nagyobb volt a szorongás, a cukorbetegség, a diszlipidémia, a rák és a stroke előfordulásának valószínűsége.
Az ivóvízben lévő alumíniumnak való kitettséget gyakrabban jelentették a depresszióval diagnosztizált egyének, míg az ivóvízben lévő mangánnak, vasnak és alumíniumnak való kitettség magasabb volt a szorongó egyéneknél. A szorongó egyének alacsonyabb cinkszintnek is ki voltak téve az egészséges résztvevőkhöz képest.
A cinknek, vasnak, alumíniumnak, szelénnek és fluornak való hosszú távú kitettség nem befolyásolta a depresszió kockázatát. Hasonlóképpen, a cinknek, réznek, alumíniumnak, kadmiumnak és fluornak való hosszú távú kitettség nem növelte a szorongás kockázatát.
Az étrendnek nem volt jelentős hatása a depresszió kockázata és az ivóvízben lévő mangán-, réz- és kadmiumexpozíció közötti kapcsolatra. A szorongás kockázata azonban nagyobb volt azoknál az egyéneknél, akik kevesebb gyümölcsöt, több tengeri halat és húst fogyasztottak, és akik az ivóvízben lévő mangánnak és vasnak is ki voltak téve. A réznek, szelénnek és fluornak való hosszú távú kitettség szintén nagyobb szorongáskockázattal járt azoknál a személyeknél, akik kevesebb leveles zöldséget és gyümölcsöt fogyasztottak.
Az alacsonyabb társadalmi-gazdasági szint összefüggött az ivóvízben lévő nehézfémeknek, különösen a réznek való fokozott kitettséggel. Emellett az ivóvízben lévő kadmiumnak kitett idősebb, alacsony jövedelmű és kevésbé képzett egyéneknél szintén nagyobb volt a depresszió kockázata.
A magasabb iskolai végzettség inkább az ivóvízben lévő mangánnak és szelénnek kitett, szorongó egyéneknél volt megfigyelhető. Összehasonlításképpen, az ivóvízben lévő vasnak való kitettség szintén gyakoribb volt az idősebb és kevésbé képzett, szorongó egyéneknél.
