Lassan november közepét mutat a naptár, de ha körülnézünk, a természet kereke mintha lelassult volna: alig színesednek a levelek, sok még a zöld, és a friss avar is éppen csak elkezdett gyűlni. A városi hősziget, az égtáji különbségek és az egyes tájegységek némileg eltérő klímája persze változatossá teszi a tapasztalt látványt, összességében azonban:
A magyarországi növényekre általában október közepén, végén jellemző az az állapot, melyben most látjuk őket. Ha bejön a valódi, őszi hideg, a folyamat felgyorsul majd – mondja a 24.hu-nak dr. Aszalós Réka erdőökológus.
A HUN-REn Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársát a „késés” okáról és esetleges következményeiről kérdeztük.
Fel kell készülni a télre
A téli fagy és táplálékhiány ellen (utóbbit náluk a folyékony víz és elegendő napfény hiánya okozza) a legtöbb növény – sok állathoz hasonlóan – egyfajta dermedt állapottal védekezik, ennek elérése pedig összetett folyamat, amelyből mi csak a levélhullást érzékeljük. „Odabent” a cukrokat keményítővé alakítja, a tápanyagokat pedig védett területre, a gyökérzetbe és a kéreg alatti háncsba vonja vissza. De maradjunk a leveleknél.
A fagyott víz ugyanúgy károsítja a növényi szöveteket, mint a miénket, a legvédtelenebbek pedig a levelek, így aztán jobb „megszabadulni” tőlük. Ugyanakkor sem ez, sem a téli állapot elérése nem megy egyik pillanatról a másikra, a kérdés tehát: honnan tudja a növény, hogy jön a tél?
A nappalok rövidülése és a hőmérséklet csökkenése indítja be a levelek elszíneződését, lehullását és az összes olyan folyamatot, amely a téli állapot eléréséhez szükséges – fogalmaz a szakember.
Zöld, sárga és vörös
A levelek elszíneződéséről beszélünk, pedig több színanyag, úgynevezett, növényi pigment már tavasztól benne volt a levélben, csak a zöld színanyag elmaszkolta. A növény „élelmiszergyártása”, vagyis a fotoszintézis a levelekben folyik, a napsugárzás elnyelésének fő felelősei a zöld színű klorofillok: ezek a vegyületek bomlanak le elsőként, így láthatóvá válnak más pigmentek.
A sárga és narancs színeket ezek a korábban elmaszkolt pigmentek, a karotinoidok és xantifillok adják, és amikor az őszi rövidebb napok és hideg éjszakák miatt végre előtűnnek, színpompássá válik az erdő. A bomlás mellett a változó időjárás miatt egyes fa- és cserjefajok elő is állítják a pigmentek egyik színes csoportját – a vöröset, a bordót és a lilát az antociánok kölcsönzik a növénynek. A festékanyagok bomlása és termelődése természetesen nem egyszerre történik, parancsszóra, ennek köszönhetjük az őszi táj színeinek változatosságát. A legszebb lombszíneződést a hideg éjszakák és a meleg, napfényes nappalok váltakozása adja.
Ezzel párhuzamosan a levelek erei bezáródnak, és nyelüknek talapzatán (vagyis ott, ahol az ághoz csatlakoznak) található speciális sejtek olyan pararéteget hoznak létre, amitől elválnak az ágtól. Közben pedig az utóbbin heg keletkezik, amely megakadályozza a kórokozók bejutását. Itt is hosszabb folyamatról van szó, egyenként minden egyes levél leválik, de ha jön egy nagyobb szél, tömegesen rázza le őket a fáról – a színes levéleső is az ősz egyik csodája.
Szeptemberben még nyár volt
A nappalok és éjszakák hosszának változása adott, ám a telelésre szólító másik fő tényező nagyon is kiszámíthatatlan, és a klímaváltozás hatására egyre inkább azzá válik. Idén szeptemberben gyakorlatilag még nyár volt, sok növény például másodvirágzásba kezdett, mintha egyáltalán nem tartana a téltől.
Október első felében jöttek az első olyan hidegek, amelyek már egyértelmű jelzést küldtek, de nem voltak igazán hűvösek az éjszakák, a nappalok melegek és napfényesek voltak. Magyarán a szokatlanul meleg ősz okozta, hogy a növények lassan elkezdték ugyan téliesíteni magukat, de közben a kedvező időt is kihasználták, ezért egyes levelek sárgultak, mások stabilan tartották, tartják zöld színüket.
Többhetes a „csúszás”, azonban úgy tűnik, most a jó világnak is vége. A hét második felében már egyre csípősebb lesz az idő, jelen állás szerint pedig november 15-e környékére pedig már az idei első, komolyabb lehűlés várható. A „hirtelen” érkező hidegre reagálva a növények is belehúznak, a levelek elszíneződése és hullása felgyorsul.
A szélsőségek jelentik a legnagyobb veszélyt
A most még sok zöldet tartalmazó táj helyét hetek alatt kopasz fák és bokrok veszik majd át. Önmagában az, hogy a klímaváltozás hatására a tenyészidőszak tavasszal előbb indul, ősszel később ér véget, vagyis megnyúlik, még nem baj. A problémát egyrészt az extrém időjárási jelenségek okozzák, mint például a késő tavaszi fagy, a hosszú szárazság, a több és hosszabb kánikulával terhelt időszak, másrészt az egyéb károsító tényezők, többek között a környezetszennyezés, a kórokozók vagy az élősködők.
Ha egy adott fa a tavalyi történelmi aszály idején már nyáron lehullajtotta a leveleit, idén viszont ismét kihajtott, laikusként könnyen gondolhatjuk, hogy minden rendben van.
Ám az ilyen extrém jelenségek legyengítik a növény immunrendszerét, és kiszolgáltatottá válik egyéb tényezőknek. A példa kedvéért egy olyan gombás fertőzés is elpusztíthatja, amit ereje teljében könnyen átvészelne – emeli ki Aszalós Réka.
A szakember nem véletlenül a gombákat említette, az idei csapadékos időjárás kedvező feltételeket teremtett számukra, sőt, újabb veszélyes fajok jelennek meg hazánkban. Ilyen időjárási szélsőségek között nem egyszerű megállapítani, hogy egyes erdőrészeket a tavalyi szárazság vagy az idei gombafertőzés pusztított-e ki – valószínűleg a kettő együtt.
