Gyurcsány az elítélt Fegyőr fejét simogathatja

Fekete-Győr momentumos exelnök megnyilatkozásaiból azt lehet kiérezni, hogy szerinte a bíróság fordítva ült a lovon, amikor őt másodfokon is elítélte egy év börtönre, felfüggesztve azért, mert füstbombát ejtett a rendőrsorfalba még 2018-ban. És képzeljék el, a bíróságnak volt képe úgy ítélkezni, hogy nem vizsgálta meg, hogyan tud dobni Fekete-Győr András. Ha megvizsgálta volna, akkor biztosan megállapítja, hogy ez a füstbomba-hajigálás nem is volt veszélyes, s ezt a nemes lelkű, sportos politikust föl kell menteni. Csakhogy ez a szempont a jelek szerint egyáltalán nem volt releváns a büntetőeljárásban.

A kedves olvasó nyilván elnevette magát, ha látta tévében Fegyőr nyilatkozatát, hogy ezeket az érveket ő komolyan gondolta. Komolyan gondolta, hogy mivel ő ifjabb korában röplabdázott, meg focizott, ezért tisztában van a képességeivel, ergo tudta jól, hogy az eldobott füstbomba nem érhet a rendőrökhöz. Nem okozhat sérülést. Miközben a rendőrök azért sorakoztak föl sűrű sorokban, hogy megakadályozzák a tüntetők erőszakos nyomulását.

Tudjuk, Fekete-Győr nem először keveri össze a szezont a fazonnal. Később tudta meg azt is, hogy a villanyrollert nem illik zuhany alatt mosni, mert azonnal tönkremegy. Vagy hogy a napkollektortól fölösleges elvárni, hogy atomerőmű nagyságú energiát fejlesszen. Egyszerűen azért, mert a kettő nem ugyanaz. És bármilyen furcsa, a bíróság sem Fekete-Győr sportbéli képességeit vizsgálta a füstgránát eldobása során, hanem azt, hogy a cselekedet mennyire veszélyes a társadalomra, konkrétan az emberi egészségre, testi épségre.

Ráadásul ezek az emberek rendőrök voltak, akik a közrendre vigyáztak az erőszakosan fellépő tüntetőkkel szemben. Fekete-Győr pedig társaival együtt éppen az erőszakosan fellépő csoport tagjaként dobta el a gránátot. Nyilván akkor, ha nem az lett volna a szándéka, hogy a rendőrök soraiban valami kellemetlenséget, fájdalmat, ne adj isten sérülést okozzon, akkor nem vesz magának füstgránátot, s nem gyújtja meg, s nem hajítja a rendőrök felé, közé.

Majd amikor kiderül, hogy a dolog több kettőnél, hogy ebből büntető eljárást lehet, sőt már másodfokú büntetést is kiszabott a bíróság, akkor elkezdi eljelentékteleníteni a dolgot. Hogy egyszerű játékboltban kapható játékszerről van szó, ami – sugallják a mondatai – szerinte még a gyerekeknek sem árt, nemhogy a rendőröknek. Nem baj, ha tudjuk, a szakértő szerint a füstbomba által generált füst bizonyos légúti problémák esetén kiválthat akut és krónikus mellékhatásokat is.

Fekete-Győr szerint ennek ellenére továbbra is azt állítja, hogy az eljárás és a vele szemben meghozott másodfokú ítélet csak politikai bosszú. Kijelentette: „Megyünk tovább, tehát jön a harmadfok. Fellebbezünk, és bízunk abban, hogy fel fognak menteni, merthogy ártatlan vagyok, és semmilyen bűncselekményt nem követtem el.”

Vannak azonban más vélemények is, amelyekkel a magyarok többsége inkább egyetért.

Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász szerint Fekete-Győr Andrást erőszakos bűntette méltatlanná tette arra, hogy a közügyek gyakorlásában részt vegyen. Szerinte a méltatlanság bekövetkezett, hiszen a esküjében nemcsak a jogszabályok betartásáról tett fogadalmat a képviselő, hanem azt is, hogy méltóképpen viseltetik, országgyűlési képviselői voltában példát mutat az emberek számára. Lomnici aláhúzta, amennyiben jogerőssé válik az ítélet, a törvény alapján ki kell mondani az összeférhetetlenséget. Ami a momentumos képviselő mandátumvesztéséhez vezethet.

Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója pedig azt húzta alá, „Akit a bíróság elítélt, mondjon le! Még akkor is, ha tanítómesterük, Gyurcsány Ferenc azt tanította nekik: soha semmiért nem kell vállalni a felelősséget!”

Az pedig különösen bájos a dologban, hogy egy országgyűlési képviselőt a bíróság elítél, amit az érintett nem hajt végre. Ellenben mindenki mást hibáztat, mindenki mást felelőssé tesz, csak saját magát nem.

Pontosan úgy, mint Gyurcsány Ferenc. Nyilván meg is kaphatja tőle a törvényszegő magatartásáért a buksisimogatást.

A szerző újságíró

Elolvasom a cikket