A gízai nagy szfinx – egy gigantikus kőszobor a sivatagban, amely az ókori Khafre fáraóra emlékeztet, de oroszlántesttel – az évek során számos vad elmélet tárgya volt. Az áltudományos és összeesküvés-elméletek között számos mulatságos is akad, amelyek vetekednek az ókori Egyiptom már amúgy is meglehetősen furcsa és lenyűgöző történelmével. Az egyik ilyen a „Szfinx vízeróziós hipotézise” néven ismert. Ez azt állítja, hogy az óriási alak sokkal idősebb, mint gondolnánk, mivel több mint tízezer évvel ezelőtt hozták létre.
Azok szerint, akik ezt az elméletet vallják, a Szfinxen látható mállásnyomok egy hosszabb esőzési időszakra utalnak a későbbi Egyiptom területén Kr. e. 12 000 és 3000 között. Mások azonban úgy vélik, hogy az eróziót egykor a Nílus áradása okozta.
Továbbá egyesek úgy vélik, hogy a Szfinx alatt egy „Íráscsarnok” található, ahol egy ősi civilizáció értékes dokumentumokat rejtett el. Erre nincs bizonyíték, magát az elméletet egykor a kétes hírű amerikai „gyógyító”, Edgar Cayce fejtette ki, aki azt állította magáról, hogy egy atlantiszi pap reinkarnációja. Egyesek komolyan megpróbálták megtalálni a földalatti csarnok bejáratát, de kudarcot vallottak. A létezésére nincs bizonyíték, a sarlatánok állításain kívül.
Írta a 146.hu
