Egy matt karkötőt és egy rozsdás, arannyal díszített üreges félgömböt nem a föld alól származó fémből, hanem az égből hullott meteoritok vasából kovácsoltak – állapították meg a kutatók.
A felfedezés, amelyet a spanyol Nemzeti Régészeti Múzeum vezetője, Salvador Rovira-Llorens vezetett, arra utal, hogy a fémmegmunkálás technológiája és technikája sokkal fejlettebb volt, mint azt a több mint háromezer évvel ezelőtti Ibériáról gondoltuk.
A Villena kincse, egy 66, főként aranyból készült tárgyakból áll. Hatvan évvel ezelőtt, 1963-ban fedezték fel a mai spanyolországi Alicante területén, és azóta a bronzkori aranyművesség egyik legfontosabb példájaként tartják számon az Ibériai-félszigeten, sőt egész Európában.
A gyűjtemény korának meghatározása azonban kissé nehézkes volt, köszönhetően két tárgynak: egy kis, üreges félgömbnek, amelyről úgy gondolják, hogy egy jogar vagy kardmarkolat része lehet; és egy egyetlen, fáklyaszerű karkötőnek. Mindkettő olyan, amit a régészek „vasas” megjelenésűnek neveztek – vagyis úgy tűnik, hogy vasból készültek.
Az Ibériai-félszigeten a vaskorszak – amikor az olvasztott földi vas kezdte felváltani a bronzot – csak Kr. e. 850 körül kezdődött. A probléma az, hogy az arany anyagokat Kr. e. 1500 és 1200 közé datálták. Így annak kiderítése, hogy a vasnak látszó leletek hol helyezkednek el a villenai kincs kontextusában, némi fejtörést okozott.
A földkéregből származó vasérc azonban nem az egyetlen hely, ahol a formálható vas forrása található. Világszerte számos olyan vaskorszak előtti vasleletet találunk, amelyeket meteoritok anyagából kovácsoltak. A leghíresebb talán Tutanhamon fáraó meteoritvas tőre, de más bronzkori fegyverek is készültek ebből az anyagból, és nagyon nagy becsben tartották őket.
A különbséget meg lehet állapítani: a meteoritokból származó vasnak sokkal magasabb a nikkeltartalma, mint a földből kiásott vasércnek. A kutatók tehát engedélyt kaptak a gyűjteménynek otthont adó Villena Városi Régészeti Múzeumtól, hogy alaposan megvizsgálják a két leletet, és megállapítsák, mennyi nikkelt tartalmaznak.
Mindkét leletből gondosan mintát vettek, és az anyagot tömegspektrometriás vizsgálatnak vetették alá, hogy meghatározzák az összetételüket. A nagyfokú korrózió ellenére, amely megváltoztatja a lelet elemi összetételét, az eredmények határozottan arra utalnak, hogy mind a félgömb, mind a karkötő meteoritvasból készült.
Ez szépen megoldja azt a dilemmát, hogy a két lelet hogyan illeszkedik a gyűjtemény többi darabjához: nagyjából ugyanabban az időszakban készültek, körülbelül Kr. e. 1400 és 1200 között.
„A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a villenai kincsből származó sapka és karkötő lenne jelenleg az első két meteoritvasnak tulajdonítható darab az Ibériai-félszigeten – írják a kutatók a tanulmányukban – ami összeegyeztethető a késő bronzkori kronológiával, a földi vas széles körű előállításának kezdete előtt.”
