Több mint 60 évvel azután, hogy régészek felfedezték a pompeii Szökevények kertjét, egy új kutatás feltárja egy férfi utolsó pillanatait, akit feltehetően egy római orvosként öltek meg a Vezúv79 -es kitörése során.
A kutatók szerint az áldozat valószínűleg akkor halt meg, amikor megpróbált elmenekülni az ősi városból, orvosi eszközöket és személyes tárgyakat cipelve magával, miközben halálos vulkáni áramlatok söpörtek végig Pompejin.
Az áttörést egy kis tok vizsgálata hozta meg, amelyet az 1961-ben Amedeo Maiuri olasz régész által vezetett ásatások során felfedezett gipszminta egyikében rejtettek. A terület, amelyet akkoriban szőlőültetvény borított, 14 olyan ember maradványait tartalmazta, akikről feltételezik, hogy egy piroklasztikus áramlat érte őket, miközben a Porta Nocerán keresztül menekültek a kitörés elől.
A pompeii Régészeti Park archívumában őrzött anyagok friss elemzése során az áldozathoz köthető figyelemre méltó tárgyak gyűjteményére bukkantak. A kutatók azonosítottak egy szerves anyagból készült, fém alkatrészeket tartalmazó kis dobozt, egy bronz- és ezüstérméket tartalmazó szövettasakot, valamint számos olyan eszközt, amelyekről feltételezik, hogy egy római elsősegélycsomag részét képezték.
A Casa di Cura Maria Rosariában röntgen- és CT-vizsgálatokkal végzett diagnosztikai vizsgálatok a gipsz károsítása nélkül tártak fel további részleteket. A kutatók egy kis palatáblát fedeztek fel, amelyet valószínűleg orvosi vagy kozmetikai anyagok készítésére használtak, valamint olyan fémeszközöket, amelyekről úgy vélik, hogy sebészeti eszközök.
A szakértők szerint a leletek erősen alátámasztják azt az elméletet, hogy az áldozat medicus, azaz római orvos volt.
A fejlett vizsgálatok új részleteket tártak fel
A kutatók mesterséges intelligenciával támogatott CT-vizsgálatokat és 3D-s rekonstrukciókat is alkalmaztak a gipszben rejtőző tárgyak tanulmányozására, miközben megőrizték annak épségét. A technológia feltárta a kis doboz korábban nem látott részleteit, beleértve egy kifinomult, fogazott kerékkel ellátott zármechanizmust, amely kiemeli a rómaikori tárgyak fejlett kézművességét.
A kutatás régészeket, restaurátorokat, antropológusokat, radiológusokat, numizmatikusokat és digitális modellezési szakembereket hozott össze. Együttesen nemcsak az áldozattal talált tárgyakat rekonstruálták, hanem egy olyan élet történetének egy részét is, amelyet a történelem egyik leghalálosabb vulkáni katasztrófája szakított félbe.
Gabriel Zuchtriegel, a régészeti park igazgatója szerint a felfedezés egy olyan ember elkötelezettségét tükrözi, aki a katasztrófa elől menekülve is kapcsolatban maradt hivatásával.
„Ez a férfi magával vitte a szerszámait, hogy készen álljon arra, hogy máshol újjáépítse az életét, hivatásának köszönhetően, de talán azért is, hogy másokon segítsen” – mondta Zuchtriegel.
A kutatók szerint a felfedezés rávilágít a régészet és a modern tudományos technológia ötvözésének fontosságára, hogy jobban megértsük az ókori római világban élt és meghalt embereket.
Írta a 146.hu
