A Pittsburgh-i Egyetem orvosi fakultásának kutatói felfedeztek egy molekuláris mechanizmust, melynek révén a túl sok elfogyasztott fehérje fokozhatja az érelmeszesedés kockázatát. Eredményeiket a Nature Metabolism folyóiratban közölték.
A tanulmány, melyben egy kisebb léptékű emberi vizsgálat is megelőzte az egereken és a sejttenyészeteken végzett kísérleteket, arra a következtetésre jut, hogy ha a táplálékkal bevitt kalóriáinknak több mint 22%-át szerezzük be fehérjékből, akkor fokozódik azoknak az immunsejteknek az aktivitása, amelyek szerepet játszanak az érelmeszesedéses plakkok kialakulásában.
A tudósok igazolták továbbá, hogy egy kitüntetett aminosav, a leucin kiemelt jelentőséggel bír az érelmeszesedéshez vezető patológiás folyamatok beindításában.
„Cikkünk egyik fő tanulsága az, hogy az sem jelent mindenre megoldást, ha valaki az egészséges anyagcseréje érdekében feltornássza a fehérjebevitelét. Sőt, kimondottan árthat ezzel az artériáinak – hangsúlyozta a Pittsburgh-i Egyetem kardiológus professzora és a cikk rangidós szerzője, Babak Razani. – Bízunk abban, hogy kutatásunk párbeszédet indít arról, miként is lehet precíziós módon beszabályozni egy étrendet úgy, hogy azzal a molekulák szintjén kedvezően befolyásoljuk a testi funkciókat és csökkentsük a betegségek kockázatát.”
Az elmúlt évtized átlagos USA-beli étkezési szokásait felmérő egyik kutatás szerint az amerikaiak általában sok, főleg állati forrásokból származó fehérjét fogyasztanak. Sőt, az amerikai népesség csaknem negyede a napi kalóriabevitelének több mint 22%-át szerzi fehérjéből. Ezt a trendet valószínűleg az a közkeletű elképzelés motiválja, miszerint a fehérjedús táplálkozás az egészséges életmód része – véli Razani. Azonban az ő és mások munkái rávilágítanak arra, hogy túlzott mértékben a fehérjére támaszkodni nem is annyira jó ötlet a hosszú távú egészség szempontjából.
Razani csoportja 2020-ban jelentetett meg egy közleményt arról, hogy a táplálékkal való túlzott fehérjebevitel egerekben növeli az érelmeszesedés kockázatát. Ezt követően Razani Bettina Mittendorferrel, a Missouri Egyetem metabolizmus-szakértőjével fogott össze annak tisztázása végett, pontosan milyen mechanizmus közvetíti ezt az ártalmas hatást, és mi lehet ennek az emberre vonatkoztatott jelentősége. A sejtkultúrás kísérletektől az egérmodelleken át egészen az emberi vizsgálatokig terjedő, átfogó sejtbiológiai és anyagcseretudományi szakértelmet igénylő tanulmány vezető szerzői Xiangyu Zhang és Divya Kapoor voltak.
Mekkora fehérjebevitel számít soknak?
„A mechanizmust feltárni kívánó vizsgálataink megmutatták, hogy a fehérjék építőkövei, az aminosavak bizonyos jelátviteli utakon keresztül betegséget tudnak előidézni, és meg is tudják változtatni egyes sejttípusok anyagcseréjét – fejtette ki Mittendorfer. –
Az erekben található kis méretű immunsejtek, a makrofágok például bizonyos aminosavak hatására elindíthatják az érelmeszesedéses folyamatot.”
Egészséges emberi önkénteseken végzett előkísérletek alapján, amelyekben meghatározták a fehérjedús étel bevitele és az immunsejtek aktivációja között eltelő időt, a kutatók hasonló körülményeket idéztek elő egerekben, illetve tenyésztett emberi makrofágokban. Ez az immunsejtféleség különösen érzékenynek bizonyult a fehérjék lebontásából származó aminosavakra.
A szerzők arra jutottak, hogy ha napi kalóriabevitelünknek több mint a 22%-a származik fehérjéből, az kedvezőtlenül befolyásolja a makrofágokat, amelyeknek a sejttörmelék eltakarítása lenne a feladata.
Ha ezek a sejtek nem működnek megfelelően, az erek falában halott makrofágokból álló szabályos „sejttemetők” alakulnak ki, amelyek idővel érelmeszesedéses plakkokká fejlődnek. A vérben keringő aminosavak szintjének elemzése arra utalt, hogy elsősorban a leucin, ez az állati eredetű fehérjékben – így a marhahúsban, a tojásban vagy a tejben – bőségesen előforduló aminosav az, amely felelőssé tehető a rendellenes makrofág-aktiválódásért és így az érelmeszesedés kockázatának növeléséért. Ez remek kiindulópont lehet a személyre szabott, precíziós étrendi módosítások kidolgozásához.
