A ‘90-es évekbeli kárpótlási jegyek a negyven évig tartó pártállam kárvallottjait voltak hivatottak vigasztalni. 1946-ban elvették a földedet vagy a cégedet? Kapsz kárpótlási jegyet, amiből aztán vehetsz magadnak állami földet vagy céget. Mondjuk OTP-t, vagy MOL-t.

Papíron jól hangzott, a gyakorlatban aztán inkább az lett belőle, hogy a kárvallottak elkótyavetyélték a jegyeiket, és azokból csak részvényjegyző hiénák gazdagodtak – a jegyek 15-20 százalékát meg sosem használták fel. És úgy fest, már soha nem is fogják – még 2025. január 7-én a Budapesti Értéktőzsde törölte terméklistájáról a kárpótlási jegyeket.

De mi lesz most?

Nem véletlenül merült fel bennem ez az emlék. Elvégre megint volt (!) egy pártállamunk és annak vannak kárvallottjai. Például olyan emberek, akik kezéből kicsavarták a cégeiket az állam hatalmát közvetve vagy közvetlen felhasználva. Pont mint a szocialista állam. Ami nagy különbség, hogy a szocializmus elvileg a köz javára (na, ez is jól sikerült) károsította az egyéneket, a NER viszont a saját javára. A gyakorlatban ezt azzal érzékeltethetem, hogy a szocializmusban nem voltak a köz kárára meggazdagodó egyének. 

A párttitkári nyaralót ne hívjunk meggazdagodásnak, ha a gázszerelő, vagy az Orbán család a kontraszt.

Az ingatlan a BIZTOS, az OTP pedig hétszázszorozott

A magyar közhiedelemben „A Befektetés” az ingatlan, a tőzsde pedig szerencsejáték. A nagy pszichológiai különbség, hogy az ingatlant hosszú távra vesszük és nem szembesülünk nap mint nap az árfolyamokkal – a tőzsdéről meg inkább csak a krachok alkalmával hallunk. Pedig ha a részvényeknek se néznénk az árfolyamát és azt is hosszú távra vennénk! – szól a mantránk.

Hirtelenjében megnéztem, hogy mi lett volna, ha valaki 1994-ben az első tőzsdei kibocsátás alkalmával OTP részvényt vett volna a kárpótlási jegyéből, és nem a sajnos népszerűbb önkormányzati lakást – és még ma is tartaná, mert nem nézné az árfolyamát. Az OTP tulajdonos osztalékokkal együtt hétszázszorozta a pénzét, ez évi 24 százalék hozam. 1994-ben egy átlagos, budapesti lakótelepi lakás 3 milió forint körül lehetett. Ez még a bérleti díjakat hozzáadva is csak maximum negyvenszerezett azóta.

Persze az OTP a legsikeresebb tőzsdei vállalatunk volt, de a lakás mint befektetés egyedül a Matávot nyomta le a nagyok közül: a Matáv tizenhatszorozott, a Mol hetvenszerezett, a Richter százhatvanszorozott, az OTP hétszázszorozott. Viszont lakni csak ingatlanban lehet, az igaz.

A mi Moszkvánk

A most kibocsátandó kárpótlási jegy nem az állami vagyonból kerülne kielégítésre, hanem a NER vagyonból. A tizenhat év alatt elkallódott karriereket/életeket persze nem lehet kárpótolni, de azt a szocializmus után sem lehetett. Ez megint hasonló a két időszakban. 

Nyilván, ennek az egésznek nincs semmi értelme. Nem tudom pontosan, hogy miért nincs, de nincs. Úgyhogy csak örvendezek, hogy mindezt immár aggodalom nélkül leírhattam. Még szokni kell. És elgondolkozom, hogyan lehetne megúszni, hogy folyton állami károsultak kárpótlásával gyötrődjünk. Nyilván sokféleképpen, de most egy aspektusra koncentrálnék.