Szirtes Györgyi
2024. március 1. péntek. 4:04
A lepkehimlő egy enyhe lefolyású, kezelés nélkül is néhány nap alatt jól gyógyuló vírusfertőzés, amelyet a humán parvovírus B19-fertőzés okoz.
Leggyakoribb az öt-tízévesek körében, de előfordulhat felnőtteknél is. A betegség elnevezései utalnak a gyermekkorban előforduló, kiütéses betegségek sorában elfoglalt helyére, másrészt a legnyilvánvalóbb tünetre, az arcon élénkpiros, lepke alakú foltokban megjelenő kiütésekre.
A legtöbb esetben a lepkehimlő tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel zajlik. A tünetek megjelenése és lefolyása nagyban függ a beteg életkorától. A fertőzés lappangási ideje négytől húsz napig is terjedhet.
A betegség tünetei közé tartozik a gyerekeknél a láz, a hányinger, a fejfájás, az orrfolyás, az arculcsapásra emlékeztető vörösség a két arcfélen, a csipkeszerű kiütés, amely a törzs felől terjed a végtagok felé és a sápadtság.
Felnőttkorban napokig vagy hetekig tartó ízületi fájdalom jelentkezhet, amely a nagy ízületeket érinti; viszont nem jellemző az arculcsapásra emlékeztető vörösség.
A lepkehimlő könnyen összetéveszthető más vírusos eredetű – esetleg gyógyszer okozta – kiütésekkel, ezért a tünetek megjelenése esetén mindenképpen vigye gyermekét gyermekháziorvosához, felnőtt esetén forduljon háziorvosához.
A betegség általában télen és kora tavasszal fordul elő. Cseppfertőzéssel terjed: az apró, vírussal telt cseppek tüsszentéskor, köhögéskor jutnak a levegőbe. Általában gyermekközösségekben jelenik meg.
A fertőzésen átesett betegek életre szóló immunitást szereznek a betegség ellen, így felnőttkorban ritkán, azoknál alakul ki a betegség, akik gyermekkorban nem találkoztak ezzel a vírussal.
Az arcon megjelenő, jellegzetes tünetek alapján a lepkehimlő diagnózisa könnyen felállítható. Egyéb esetekben vérvizsgálattal állapítható meg, hogy az illető átesett-e a betegségen.
Tünetmentes vagy enyhe lefolyás esetében nincs szükség célzott kezelésre. A felgyógyulásig ágynyugalom, és a panaszoktól függően tüneti kezelés ajánlott.
A fájdalom- és lázcsillapítás érdekében paracetamol- vagy ibuprofen-tartalmú készítmény szedése jelenthet megoldást.
Szövődményes esetekben kórházi kezelés válhat szükségessé.
A betegség ellen nincs védőoltás. Terjedésének megakadályozásában, megelőzésében segíthet a megfelelő higiénia – gondos kézmosás, zsebkendő használata köhögéskor, tüsszentéskor – különösen a gyermekközösségekben.
A tünetek kialakulásakor a fertőzés esélye már alacsony, ezért nincs szükség a tünetekkel rendelkező gyermekek elkülönítésére, de fontos, hogy a fertőzött gyermek ne érintkezzen várandós kismamával.
