Bár néha tévesen gólyának nevezik, a papucscsőrű valójában a Balaeniceps nemzetség és a tágabb értelemben vett Balaenicipitidae család egyetlen ma élő tagja.
Miért félelmetes: ez a fenyegető és őskori kinézetű madár akár 1,5 méter magasra is megnőhet – és éles szélű, 0,3 méter hosszú csőrrel rendelkezik, amely a világ harmadik legnagyobb madárcsőre.
Óriási csőre és hosszú, vékony lábai félelmetes, lesből támadó ragadozóvá teszik – teljesen mozdulatlanul áll, mielőtt előreugrana, hogy megragadja a gyanútlan zsákmányt, és egészben lenyelje.
A harcsa a leggyakoribb zsákmánya, amely étkezésének mintegy 71 százalékát teszi ki. A cipőorrú azonban ismert arról is, hogy angolnát, kígyót, sőt még bébikrokodilokat is fogyaszt.
A papucscsőrű madarak többnyire magányosan élnek, de a szaporodó párok monogámok, és akár három tojást is raknak egy fészekaljban, bár a testvérek közötti rivalizálás miatt általában csak egy marad életben felnőttkoráig. Ez általában a nagyobbik elsőszülött, amely vagy túlszárnyalja a testvéreket a táplálékért, vagy megöli őket.
A papucscsőrű madár a Nemzetközi Természetvédelmi Unió vörös listáján a veszélyeztetett fajok közé tartozik, és már csak 5–8000 madár maradt belőle.
