Világszerte emberek milliárdjai böjtölnek rendszeresen fogyókúra vagy vallási okokból, azonban mindeddig kevéssé voltak tisztában a tartós kalóriakorlátozás teljes biológiai következményeivel. A kutatók most elemezték azokat a, rendszerszintű változásokat, amelyek több szervben is végbemennek a hosszú, táplálék nélküli időszakok alatt, és pozitív és negatív hatásokat egyaránt feltártak az egészségre.
A tanulmány szerzői 12 egészséges önkéntest toboroztak, akik hétnapos böjtben vettek részt, amely alatt vizet ihattak, de nem fogyaszthattak ételt. A résztvevőket ezen időszak alatt szoros megfigyelés alatt tartották, a kutatók naponta mintegy 3000 különböző vérfehérje változását mérték.
A tanulmány szerzői arról számolnak be, hogy az önkéntesek szervezete már a böjt első napjaiban átállt az energiaforrásra, és a glükóz helyett a tárolt zsírt kezdte el égetni. Ennek eredményeként a résztvevők átlagosan 5,7 kilogrammot fogytak a hét folyamán, és ezt a súlyt azután is megtartották, hogy újra elkezdtek enni.
Meglepő módon azonban a kutatók a böjt első napjaiban nem észleltek jelentős változásokat a vér fehérjeszintjében. Ez a helyzet aztán a harmadik nap után drámaian megváltozott, mivel az egészségre hatalmas hatással bíró vegyületek százai kezdtek el vadul ingadozni.
A tanulmány szerzői megállapításaikat olyan genetikai vizsgálatokkal vetették össze, amelyek ezeket a különböző fehérjéket különböző betegségekkel hozták összefüggésbe, így a böjt során megváltozott, 212 plazmavegyület egészségügyi következményeit tudták megbecsülni.
Azt találták például, hogy a három napnál hosszabb ideig tartó étkezéstől való tartózkodás a switch-associated protein 70 (SWAP70) plazmaszintjének csökkenéséhez vezetett. Mivel ennek a markernek az alacsonyabb szintjét összefüggésbe hozták a reumatoid artritisz (RA) csökkent kockázatával, a kutatók úgy vélik, hogy ez az eredmény „legalább részben magyarázatot adhat az RA-s betegek fájdalomcsillapítására a hosszan tartó böjtölés során”.
A hipoxia up-regulated 1 (HYOU1) nevű fehérje összefüggésbe hozható a koszorúér-betegséggel. A böjt során ennek a vegyületnek a szintje csökkent, amely arra utal, hogy az étkezés nélküli tartós időszakok jótékony hatással lehetnek a szív egészségére.
Ugyanakkor a kutatók számos negatív egészségügyi hatást is azonosítottak a böjtöléssel kapcsolatban. Megfigyelték például a XI. véralvadási faktor növekedését, amely potenciálisan növeli a trombózisos események kockázatát.
„Most először láthatjuk, hogy mi történik molekuláris szinten az egész szervezetben, amikor koplalunk” – mondta Claudia Langenberg, a tanulmány szerzője közleményében. „Eredményeink bizonyítékot szolgáltatnak a böjtnek a fogyáson túlmutató egészségügyi előnyeire, de ezek csak három nap teljes kalóriakorlátozás után váltak láthatóvá – később, mint korábban gondoltuk”.
A kutatás következményeit összefoglalva Maik Pietzner társszerző hozzáteszi, hogy „bár a böjt bizonyos állapotok kezelésében előnyös lehet, gyakran a böjt nem lesz opció a bizonyos megváltozott egészségi állapotú betegek számára”.