Az óceáni középhegységként ismert, abszurd hosszúságú hegylánc a Föld tektonikus lemezeinek körvonalait követi, és olyan mintázatban terül szét a Földön, amelyet gyakran egy baseball-labda varrataihoz hasonlítanak. A mintegy 65 000 kilométeres, összefüggő teljes hosszával az óceán-középhegység nevetségessé teszi a világ leghosszabb kontinentális hegyláncának, az Andoknak a 7600 kilométeres kiterjedését. Szánalmas.
Valójában azonban az óceán-középhegységnek tisztességtelen előnye van, mivel valójában több különálló, víz alatti gerincrendszerből áll, amelyek a különböző tektonikus lemezek határán helyezkednek el. Ezeken a határokon a lemezek szétnyílnak, lehetővé téve a magma feláramlását és a rések kitöltését.
Az eredmény hegyek és völgyek sora, amely a tengerfeneket szabdalja. E különböző tenger alatti hegygerincek csúcsai átlagosan mintegy 2500 méterrel az óceán felszíne alatt húzódnak. Ezek közül a leghíresebb a Közép-atlanti-gerinc, amely az Atlanti-óceán közepén húzódik végig, a Jeges-tenger és az Antarktisz között.
Természetesen mivel a világ lemeztektonikai lemezei érintkeznek egymással, a közöttük kialakuló gerincek mind összekapcsolódnak, és víz alatti hegyvonulatok töretlen sorozatát alkotják, amelyek együttesen alkotják az óceán-középhegységet.