A hetvenes évek eleji Amerikában járunk Bostonhoz közel, a Barton Akadémián, ahonnan végzés után az ország legjobb egyetemeire kerülhetnek a diákok. Már éppen kezdődne a téli szünet, de a rettegett és gyűlölt Hunham professzor ( Paul Giamatti) még az utolsó tanítási nap legutolsó óráján is képes megkeseríteni a diákjai életét.
Nehéz ennek a szörnyű figurának emberi vonásokat tulajdonítani, annyira kegyetlen és életidegen, pedig valaki az ő életét is megkeserítette, sőt az utolsó tanítási napokban külön is megkeseríti.
Mondhatjuk, hogy Hunham magának ásta a vermet, amikor egy gazdag támogató gyerekét megbuktatta, és most ezért kell lakolnia. De az is igaz, hogy a tanár, aki éppen soros lenne a téli ügyeletben, elég gusztustalanul kihúzza magát a munkából, azt állítva, hogy az anyja lupusban szenved.
Paul Giamatti ezért az alakításáért esélyes a legjobb férfifőszereplő Oscar-díjára
Fotó: Facebook/ UiP-Dunafilm
Hunham professzor krimiket szeretett volna olvasgatni a téli szünet idején, magányosan, slamposan, nem törődve a világgal, de ehelyett kapott öt szerencsétlen gyereket, akiket valamiért nem tudnak , vagy nem akarnak hazavinni a szüleik a téli vakáció idején. Velük marad Mary, a borzalmasan rosszul főző szakácsnő ( Da’Vine Joy Randolph )is, aki az iskolában végzett, majd katonának állt, s Vietnamban hősi halált halt fiát siratja, és ott akar maradni az iskolában karácsonykor is, mivel ott volt utoljára együtt a fiúval.
Amikor az ötből négy gyereket síelni visz helikopterrel az egyik szülő, különleges helyzet alakul ki: marad Angus Tully (Dominic Sessa), a társaihoz képest túlfejlett, nyegle és hazudozó diák, akit a társai is utálnak (nem csak a tanárok), Hunham professzor, akit a diákok utálnak elsősorban, de a tanárok egy része is, és a szakácsnő, akire a főztje miatt van majdnem mindenki kiakadva. ( Hunham csak azért nem, mert a szakácsnő wiskyjével melegíti fel magát időnként.)
Mondhatnánk, hogy megérdemlik egymást, de az alkotók jóvoltából ekkorra a néző már együttérzővé válik, és azt keresi, hogy lesz ebből karácsony, és valami jobb, mint bármi, amit eddig ez a három díszpinty produkált az életében.
És aki keres, az talál persze, de azért ettől még erős túlzás vígjátéknak nevezni Alexander Payne csodálatosan érzékeny moziját, habár azért vicces, ahogy például az erotikáról beszélget tanár és diák, vagy ahogy magányában a professzor önfeledten élvezi a szellentés szabadságát.
Hunham azt mondogatja Tullynak, azért nem szabad megmondani Marynek, hogy rosszul főz, mert meghalt a fia és a fia apja, más meg azt mondja, Hunhamet is meg kell érteni, mert magányos és megkeseredett, de a néző belül berzenkedik, azt akarja, hogy ezek az emberek ne szenvedjenek egymás miatt, és mások se szenvedjenek miattuk. Egyszerűen mert már tudjuk,hogy ahhoz túl hosszú az élet.
Igen ám, de akkor valaki meg kell mondja a tanár úrnak, nem csak azt, hogy utálják, hanem, hogy életidegen és büdös, valamint Angusnak, hogy őt is utálják, mert borzalmas és elviselhetetlen dolgai vannak, és Marynak, azt, amit már tudunk.
Közben valahogy azt is meg kell tudnunk, miért ilyenek ezek az emberek, hol törtek össze, hol távolodtak el a többitől, hogy lett belőlük „szörnyeteg”, fékezhetetlen, kiszámíthatatlan, másokat keserítő veszedelem.
Nyers igazság, szembesítés és megengedés, megértés, együttérzés határain egyensúlyozunk a szereplőkkel, máskor árulás és bizalom között táncolunk pengeélen. Mindez javarészt a rettentően lelakott, hervasztó és rossz szagú kollégiumi terekben történik, de mégis szép.
Az idős gondnoktól szép, aki olyan odaadóan lapátolja a havat az akadémia előtt, Angustól szép, aki úgy tudja kivágni a fiúvécé ajtaját, mint egy győztes római hadvezér, és Hunham professzortól is szép, aki annyira szereti a tárgyát, és valójában nagyon jó idézeteket mond a diákoknak, csak meg van keseredve valami miatt, ami most majd kiderül, amiképpen Angus borzasztó titka is. És Mary is el tudja mondani, miért és hogyan fáj neki a fia elvesztése.
Karácsonykor partira hivatalosak a hármak, és ott Hunham professzorból csodás mondatok buknak ki: „De a világnak többé nincs értelme. Lángokban áll. A gazdagok lesz.rnak mindent. A szegények ágyútöltelékké váltak. A becsületesség csak egy közhely. A bizalom egy bank neve.”
Partira is hivatalosak mindhárman: Dominic Sessa (Tully), Da’Vine Joy Randolph (Mary) és Paul Giamatti (Hunham professzot)
Fotó: Facebook/UIP-Dunafilm
És ekkor Mrs. Crane azt mondja neki, hogy éppen ezért van rá szükség.
Ez a közösen töltött két hét, különösen a második fele, mind a három figurát szembesíti a rideg valósággal saját magáról, de azzal is, hogy van kegyelem, elfogadás, enyhülés, és hogy az élet mehet tovább, akkor is, ha csapást mért rájuk, és ettől évekre ledermedtek.
Talán most nem „csak” annyi történik ezzel a filmmel, hogy remélhetőleg megnyer néhány Oscar-díjat, hanem az is, hogy születik egy új karácsonyi közönségkedvenc film, amin lehet sírni, nevetni, mélyre menni, legjobb mondatokat, jeleneteket visszatekerni, idézni, erőt meríteni ahhoz, hogy ne hagyjuk magunkra egymást a keserű titkainkkal.
Téli Szünet – Holdovers (2023)
Amerikai filmdráma – „vígjáték”- 133’
Rendezte: Alexander Payne
10/10
