A Sárkány-öbölben ájuldoznak Budapesttől
Good morning, Vietnám, köszönök reggel stílusosan a Ha Long, azaz a Sárkány-öbölben hajóra szálló nemzetközi csapat egyik amerikai tagjának. A kaliforniai Julia színészettel is foglalkozik, szóval ismeri Robin Williams régi filmjét. Azt nem kérdezem meg, hogy tisztában van-e azzal, hogy 1964-ben, a szomszédos Tonkini-öbölben kezdődött istenigazából a vietnámi háború. Inkább saját „háborús” élményeit eleveníti fel, néhány éve fiatalabbra cserélte a férje. Megviselte az eset, de legalább a válás során jól megvágta gazdag ügyvéd exét, és azóta járja a világot.
A festőien zöldellő sziklaszirtek között ringatózva hamar összebarátkozok a Londonban informatikusként dolgozó Tosh-sal és családjával. Indiai származású, de még a nagyapja telepedett le Angliában, és ugyan soha nem fogja megtagadni gyökereit, már inkább britnek érzi magát. Akárcsak a felesége, akinek – nyelv és irodalom tanárnőként – olyan az angol kiejtése, mint néhai Erzsébet királynőnek. S amikor kiderül, hogy magyar vagyok, a két nyolc-tízéves forma gyerek szinte egyszerre üvölt fel: Dominik Szoboszlai. Azzal pedig, hogy egy-két sajtótájékoztatón szót is váltottam a Liverpool sztárjával, végképp elvarázsolom a családot.
A vízilabda révén pedig tovább fonódik a magyar szál, mert a sportos témába később bekapcsolódik egy amerikai útitárs, aki évtizedeket húzott le a Washington Post sportrovatánál és ott volt az athéni olimpia emlékezetes magyar–szerb vízilabda döntőjén. Akárcsak jómagam. Erre inni kell! Azon már meg sem lepődök, hogy a hajó bárpultjánál honfitársakkal találkozom és egy chilei fiatalemberrel, akik járt már Budapesten és annyira rabul ejtették a látottak, hogy már intézi a „repetát”.
A Ha Long öbölben is kiderült, hogy Pest megér egy estet.
Együtt söröznek a hajdani ellenségek
A vietnami Riviéráról, Da Nangról és az egykori császári fővárosról, Huéról – szerencsére – már senkinek sem a háború, az Agent Orange vegyszer és az 1968-as Tet-offenzíva ugrik be. A hajdani fontos légibázisnak otthont adó nagyvárosban manapság együtt söröznek a hajdani amerikai és vietnámi katonák és leszármazottaik, bár itt az is kiderül, hogy a hajdani vietkong harcosok sem voltak éppen szentek, ha ölni kellett, hát öltek.
Írta az origo.hu
