LMA
2024. március 7. csütörtök. 4:33
Sok NATO-tagállam megirigyelhetné az (amúgy a nyugati orgánumokban rendre mélyen lenézett) jemeni húszik képességeit és arzenálját. Hogy hirtelen ne menjünk messzire, vélhetően a Magyar Honvédség is igencsak örülne öt-hat tucat modern ballisztikus rakétának és egy kisebb csokor kilövőállásnak – még akkor is, ha azokat Irán adja – úgymond – ajándékba Budapestnek. S jó eséllyel ugyanez a vidámság lenne jellemző akkor is, ha megkapnánk azokat az eszközöket, amelyekkel e „csürhe” a minap elmetszette a huszonhét kilométer széles Báb el-Mandeb-szoros mélyén futó egyik optikai kábelt.
Amit mi, magyarok is rögvest megéreztünk, hiszen a kerülőutak összeállításáig mérhetően lelassult az Ázsia és Európa közötti adatforgalom.
Azt eddig is tudtuk, hogy a légiharcban erősek a lázadók…
Fotó: AFP/Mohammed Huwais
A feladat nagyságának érzékeltetéséhez nem árt tudni, arrafelé a tenger átlagos mélysége háromszáz méter körül jár, s az említett optikai kábelek többsége sem a szoros szélén, hanem inkább középtájékon fut. Ennek az oka, hogy a fektetésük idején sem volt túlzott a közbiztonság Jemenben (de – mondjuk – a túloldalon sem), így a munkások mindkét résztől igyekeztek kellő távolságot tartani. A metszés nehézségeit természetesen fokozza, hogy a térségre igen erős tengeráramlások jellemzőek. Azaz aki odalent óhajt bármiképp is dolgozni, annak föl kell kötnie a gatyáját.
Mivel korunk egyik legjobb szabadmerülője, Korok Fatima egészen biztosan nem a húsziknak dolgozik, illetve e mélységben már a „rézfejű” nehézbúvár sem lenne képes halálveszedelem híján ügyködni, önként jön a kérdés, miként tudták ezt a húszik megtenni? Zárójel nélkül érdemes közbeszúrni: ez a feladat akkor sem lényegesen egyszerűbb, ha az adott optikai kábel esetleg a Báb el-Mandebben fekvő Perim-sziget és Jemen közötti, alig három kilométeres és általában harminc méter mély Báb-Iszkender-szorosban fut.
Csekélynek nem éppen titulálható probléma, hogy a térségben tartózkodik az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság – továbbá jó pár állam – napról napra mérgesebb haditengerészete, akik összefogva eléggé éber módon ügyelnek a rendre és a fegyelemre. S ők közösen nem a sarokba hanem a pokolba küldik a renitenseket, mint ahogy azt az elmúlt pár hét történései fényesen igazolták.
Ez a ballisztikus rakétával eltalált hajó már a habok alá merült
Fotó: AFP/Satellite image ©2024 Maxar Technologies
Szintén nem segíti a kártevők dolgát, hogy egy-egy optikai kábel vastagsága elhanyagolható – mármint akkor, ha a három s pláne ha a huszonhét kilométer szélességhez nézzük azt. A tengeren nem igazán ad tájékozódási pontot a folyton táncoló hullám – így az afféle irányjelölések, hogy „valahol arra” láttuk három-négy éve a fektetőhajót – hajítófát sem érnek. Azaz vagy szabatosan ismerjük a parttól mért távolságot és mélységet – vagy mehetünk napestig és hétszám keresgélni az átlagosan háromszáz méteres fenéken a drótot. (Ami valójában sokkal inkább üveg-acél-réz, valamint mindenféle strapabíró és kiválóan szigetelő műanyag kombinációja, mintsem holmi pórias „drót”…)
Óhatatlanul felvetődik az emberben: a húszikat Irán támogatja – s nemcsak a rengeteget emlegetett rakétákkal, fegyverekkel és lőszerrel, hanem titkosszolgálati információkkal is egyként. Tehát bizonyos, hogy a jemeni lázadók (bár váltig tagadják a csínyt) kereken tudták, merre s mily mélyen tekereg a kábel. Innét pedig csak egy lépés volt, hogy valamiképp tönkretegyék.
Nem jön be a húsziknak a globális kommunikáció (víz alatti optikai kábel reklámja egy fektetőhajón)
Fotó: AFP/dpa Picture-Alliance/dpa/Stefan Sauer
Ha pedig egy, az űr határára kijutó ballisztikus rakétával – amely a repülése utolsó felében-harmadában leginkább egy darab irányíthatatlan kősziklára hajaz – el tudnak találni egy, a Vörös-tengeren lévő mozgó hajót, akkor holmi víz alatti drónok kezelése sem lehet idegen számukra. Elgondolkodtató, ők ezt a lépést (szakítást) már korábban belengették – csak valahogy senki nem vette őket komolyan. S nem kevéssé félelmetes, hogy aki ilyesmit megold odalent, az más világraszóló aljasságokra is képes.
Ahogy az égen szálló, úgy a tenger alatt távirányítható eszközökből is szépen ki vannak stafírozva a Nyugat ellenségei. Azt, hogy éppen melyik (esetleg öngyilkos) termék volt a tettes, nem tudható, de annyi bizonyos, hallunk még a húszikról és az ő fegyverarzenáljukról. (Ugyanakkor természetesen az is lehet, hogy egyszerűen valami horgonnyal szaggatták el – de ez a haditengerészet figyelő szemei okán kevéssé esélyes.)
S az is kérdéses, ki és mikor fogja megtoldani az optikát? S ha esetleg a kellő fegyveres biztosítás okán sikerrel is jár, jön az újabb fölvetés: mikor fogják a húszik újra, ezúttal más helyen elvágni – akár a szóban forgó, akár bármelyik másik kábelt?
