Az első és talán legnyilvánvalóbb hatás, amit az alkohol gyakorol a hadi cselekményekre, az a hangulat és a mentális állapot befolyásolása. Számos történelmi forrás és dokumentum tanúsítja, hogy a katonák gyakran fordultak az alkoholhoz, hogy feldobják a morált a harctéren, vagy levezessék a stresszt és a félelmet a háborús körülmények között. Az ókori görögök és rómaiak már ismerték az alkohol felszabadító hatását, melynek következtében az italfogyasztás gyakran része volt a hadsereg mindennapjainak.
Azonban nemcsak pozitív hatásai voltak az alkoholfogyasztásnak a harci teljesítményre. Sok esetben az italozás vezetett felelőtlen döntésekhez, vagy csökkenthette a katonák reakcióidejét és koncentrációját, ami veszélyeztethette a csapatok és a hadműveletek sikerét. Az alkoholfüggőség is komoly problémát jelentett a katonák körében, különösen olyan időszakokban, amikor az ellátási láncok nem tudták kielégíteni az alkoholigényt, és a katonák kénytelenek voltak más forrásokat keresni.
Az alkoholfogyasztás szerepe változhatott kultúránként és időszakonként. Míg egyes népek – mint például a skótok vagy az oroszok – híresek az alkohol bőséges fogyasztásáról még a csatatéren is, mások – mint például az arab kultúra – erősen tiltakoztak az italozás ellen, és inkább a mentális és fizikai egészség fontosságát hangsúlyozták.
Érdemes megemlíteni az alkohol hatását az emlékezet és az örökség terén is. Számos olyan hadművelet és csata történt, amely során az alkoholfogyasztás jelentős szerepet játszott a döntéshozatalban és a cselekvésben. Ezek az események és szokások hagyományokká váltak, és befolyásolják a katonai kultúrát és stratégiát még évszázadokkal később is.
Valójában nem számít, ha borról beszélünk a római légiók számára, ginről és rumról a brit katonák számára, whiskyről az amerikai polgárháború alatt vagy vodkáról a Vörös Hadsereg számára a második világháború alatt, az alkohol mindig is fontos kérdés volt, amikor harcra került sor.
Az ókori Görögország és később az ókori Róma idején bevett szokás volt a katonák napi élelemadagjához alkoholt adni. A parancsnokok ingyen adagolták az alkoholt annak érdekében, hogy a csapatok motiváltak legyenek a harc közben. Ha elképzeljük, hogy a hadjáratok akkoriban több évet is igénybe vehettek, az alkohol a meleg otthon és szerető feleség hiányát sokszor elfeledtette. A macedónok és vezérük, Nagy Sándor is nagy ivók hírében álltak. A katonák motiválása részeg orgiák ígéretével sokszor átlendítette a fásult harcosokat az érzelmi mélypontjukról. A görögök bort ittak, gyakran vízzel keverve. A rómaiak ugyanezt tették egy posca (másfél csésze vörösborecet, fél csésze méz, egy evőkanál zúzott koriandermag és négy csésze víz) nevű itallal, ez volt a mai energiaital ókori megfelelője. Ez egy nagyon savanyú ízű bor volt, de ők is vízzel keverték. A magas rangú tisztek, mint például Hadrianus is posca-t ittak. De a csatában mind a görögök, mind a rómaiak igyekeztek józannak maradni, ők általában kevesebbet ittak, mint az ellenfeleik, például a hunok, a vizigótok vagy a trákok.
A középkorban a templomos lovagok hírhedten részegesek voltak. Ezt a korszakot sötét középkornak is nevezték. A Nyugat-római birodalom bukása után Európa évszázadokra az elzüllés, az anarchia állapotába süllyedt. Mivel nehéz volt tiszta vizet találni, általában sört vagy bort ittak az emberek. Azok a katonák pedig, akik az akkori számos értelmetlen csatában részt vettek, úgy ittak, mint a kefekötők. A keresztes hadjáratokban megedződött Templomos Lovagok kiváltságos rendjének tagjai még az átlagosnál is többet ittak. Másképp azt a sok kegyetlenséget, erőszakot, gyilkosságot nem is lehetett volna elviselni. Nem csoda, hogy azokban az időkben a nagyon részeg emberre azt mondták, hogy „úgy ivott, mint egy templomos”.
A japán szamurájok nagyon fegyelmezett katonák voltak, akik szigorúan ragaszkodtak az évszázados hagyományaikhoz. Az egyik ilyen volt az úgynevezett Bushi-nin rituálé, amelyben a harcosok egy pohár nemzeti italt fogyasztottak el közösen a csata előtt. Megígérték egymásnak, hogy vagy győznek, vagy becsületben halnak meg. Ez a szamuráj kultúra éledt újjá a Második Világháború idején is, amikora a kamikaze pilóták a bevetésük előtt megrendezték a saját rituáléjukat, mielőtt az öngyilkos parancsot teljesítették.
A sort Napóleon híres idézetével is folytathatjuk: „A háborúban mindig van idő pezsgőre. A győzelem után megérdemeljük, a vereségben pedig szükségünk van rá”. Ebben az időszakban gyakran alkohollal csábítottak a toborzók. Néhány órás ingyenes ivászat után az emberek bármit aláírtak. Másnap reggel sokan meglepődtek, amikor rájöttek, hogy katonának álltak.
Ha volt egy háború, amelyre feltétlenül igaz, hogy kirívóan brutális volt, akkor az az Első Világháború volt. Nagyon sok hadban álló ország igyekezett korlátozni az alkoholfogyasztást, hogy a katonákat valahogy kordában tartsák. Az orosz cár, II. Miklós már a háború első hónapjában, 1914 augusztusában megtiltotta a vodka előállítását és értékesítését. Hatalmas hiba volt, mint utóbb kiderült. Az orosz hadsereg morálja a padlón volt, ráadásul az állam teljes adóbevétele 30 százalékkal esett vissza. Angliában a befolyásos politikus, David Lloyd George 1915 januárjában ezeket a történelmi szavakat mondta: „Nagy-Britannia harcol a németekkel, az osztrákokkal és az itallal. És amennyire látom, ezek közül a legnagyobb ellenségünk az ital.” Lloyd George teljes alkoholtilalmat vezetett volna be, de a terve az elemi erejű felháborodás miatt nem valósulhatott meg. Eközben a franciák egy másik utat választottak, eleinte a katonák napi negyed liter bor kaphattak, később ezt fél literre felemelték.
A második világháború alatt a legrészegesebbnek járó díjat kétség nélkül az oroszok, a Vörös Hadsereg katonái kapták volna. Az orosz katonáknak a második világháborúban adott vodka napi adagja ugyanolyan fontos volt, mint a katyusa rakétavetők a nácizmus elleni győzelemben.
Az alkohol szerepe a hadi cselekményekben összetett és sokrétű. Bár felhasználható hangulatjavító és stresszoldó eszközként, ugyanakkor komoly károkat is okozhat a harci teljesítményben és a katonák egészségében. Fontos megérteni az alkoholfogyasztás hatásait a harcmezőn, és tanulni a múltbéli tapasztalatokból, hogy optimalizálni lehessen a jövőbeli hadműveleteket és a katonák egészségét.
