XIV. Leó pápa hétfőn történelmi bocsánatkérést tett a Szentszék nevében amiatt, hogy az maga is szerepet játszott a rabszolgaság törvényesítésében, és évszázadokon át elmulasztotta annak elítélését. A szentatya „a keresztény emlékezet sebének” nevezte a Vatikán e téren mutatott magatartását.
Az AP hírügynökség szerint korábbi pápák is bocsánatot kértek már azért, hogy a keresztények részt vettek az Atlanti-óceánon átívelő rabszolga-kereskedelemben. Ám egyetlen pápa sem ismerte el nyilvánosan – nemhogy bocsánatot kért volna érte –, hogy elődeik maguk adtak kifejezett felhatalmazást európai uralkodóknak arra, hogy „hitetleneket” leigázzanak és rabszolgaságba taszítsanak.
A történelem első, az Egyesült Államokban született pápája – akinek saját családjában is voltak rabszolgák és rabszolgatartók egyaránt – első enciklikájában tette meg ezt a bocsánatkérést.
A Magnifica Humanitas (Nagyszerű emberség) című körlevél hétfőn jelent meg. Középpontjában az emberiség védelme áll a mesterséges intelligenciára való növekvő ráutaltság korában. Leó pápa az atlanti rabszolga-kereskedelmet azzal hozta összefüggésbe, amit a digitális forradalom által szított modern kori rabszolgaság és gyarmatosítás új formáinak nevezett. Például az AI-chipekhez szükséges ritka ásványok kitermeléséhez igénybe vett, szabályozatlan körülmények között végzett munkával.
Ezzel a pápa évtizedes várakozásnak tett eleget: afroamerikai katolikusok, aktivisták és tudósok régóta szorgalmazták, hogy a Szentszék vezekeljen saját szerepéért a gyarmatosítás kori emberkereskedelemben.
Lehetetlen nem érezni mély fájdalmat, amikor arra gondolok, mekkora szenvedést és megaláztatást kellett elviselniük oly sokaknak, kiáltó ellentétben azzal a felbecsülhetetlen méltósággal, amellyel az Úr szeretete ruházza fel őket
– fogalmazott Leó pápa, hozzátéve, hogy ezért „az egyház nevében őszintén kérek bocsánatot”.
Évszázadokon át legitimálták a rabszolgaságot
A Vatikán mindeddig azt hangsúlyozta, hogy mindig kiállt minden ember Isten gyermekeként való méltóságáért. Ám a 15. században kiadott vatikáni iratok felhatalmazták a portugál uralkodókat Afrika és Amerika meghódítására, valamint a nem keresztények rabszolgává tételére.
1452-ben V. Miklós pápa kiadta a Dum Diversas kezdetű pápai bullát (a pápa legünnepélyesebb, legfontosabb okirata – a szerk.), amely a portugál királynak és utódainak jogot adott arra, hogy „megszállja, meghódítsa, legyőzze és leigázza” a „szaracénokat, pogányokat és más hitetleneket, Krisztus nevének ellenségeit”, továbbá megszerezze minden javukat, beleértve a földet is.
A bulla azt is kimondta, hogy e népeket „örök rabszolgaságra lehet vetni”.
Enciklikájában XIV. Leó felidézte, hogy névadója, XIII. Leó pápa volt az első, aki 1888-ban kifejezetten elítélte a rabszolgaságot, jóval azután, hogy számos ország már eltörölte azt. Előtte az ókorban és a középkorban maguk az egyházi intézmények is tartottak rabszolgákat.
Rámutatott, hogy az egyház tanítása mindig az emberi méltóság elvére alapult, „még ha tizennyolc évszázadba is telt, mire a rabszolgasággal való teljes összeférhetetlenségét kifejezetten kimondták”.
Leó pápa szerint az egyháznak ma határozottan el kell ítélnie a digitális technológiai forradalomhoz kapcsolódó emberkereskedelem minden formáját, „ha el akarjuk kerülni, hogy a jövőben ismét bocsánatot kelljen kérnünk azért, mert nem tiszteltük az emberi méltóság kincsét, amelyet hitünk megkövetel tőlünk”.
(Borítókép: XIV. Leó pápa 2026. május 25-én. Fotó: Andreas Solaro / AFP)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Írta az index.hu
