Ki akarna itt önként dolgozni, ha veszélyes lenne

– kérdezi az 58 éves Reinhard Kuktits, aki 38 évet húzott le a burgenlandi Rumpensdorf kőbányájában. „Két évente kellett tűdőszűrésre mennünk, egyikünknél sem találtak soha semmit.“

A kedvezményes nyugdíjba vonulási joggal rendelkező bányász a múlt évben akarta abbahagyni erőpróbáló munkáját, de aztán mégis úgy döntött, hogy még 15 hónapot ráhúz. Terveit azonban keresztül húzták a burgenlandi hatóságok: négy bányát – Rumpensdorf, Badersdorf, Pilgersdorf és Bernstein (magyarul Borostyánkő) kőkitermelő területeit – 2026. január 1-i hatállyal bezáratták. A döntés indokolása szerint mind a négy bányában tavaly próbamérést végeztettek, amely kimutatta, hogy a kavicsbányák kövezete 5-50 százalékban azbesztet tartalmaz.

https://hvg.hu/gazdasag/20260523_azbeszt-szennyezes-ausztria-banya-erintett-telepulesek

A mérést Rumpensdorf kezdeményezte, ahol bővíteni tervezték a bányát, tekintettel a virágzó üzletmenetre. Az azbeszt, a XX. század csodaanyaga anno egész Európát meghódította, terjeszkedése kiterjed az egész világra.

Rengeteg jó tulajdonsága van a természetes kőzetnek, amely más kőfélékhez kötődve a föld mélyén található: erős, hőálló, elasztikus anyag, amely háztetők, utak, garázsbejárók, házfalak elengedhetetlen kelléke volt egészen addig, míg a tudósok rá nem jöttek, hogy ha a szálas anyag a föld mélyét elhagyva vagy még inkább a száraz útról a levegőbe jut, akkor tűdőrákot, gégedaganatot okozhat. Ráadásul úgy, hogy a tüdőbe jutott szálak 20-50 évet is lappanghatnak, mire beindítják a halálos kórt.

Ausztria 1990-ben tiltotta be az azbeszt kitermelését és kereskedelmi forgalmazását, az EU másfél évtizeddel később követte a lépést. Ausztria keleti tartománya – különösen Oberwart és Oberpullendorf körzetében – hatalmas azbesztkészlettel rendelkezik, rajta kívül még Karintiában jelentős az előfordulása. Az osztrák környezetvédelmi hivatal adatai szerint 1947-1990 között 870 ezer tonna azbeszt került országos forgalomba, a baleset-biztosító évente körülbelül száz, azbeszt okozta megbetegedést regisztrál, a valós számok, tekintve a betegség késői kitörését, vélhetően jóval magasabbak.

A soproni Tőzike utcában is azbeszt tartalmú kőzetet azonosítottak

MTI/Filep István

A négy bezárt bánya munkaközösségbe tömörült (ARGE Naturgestein), s megkezdte harcát az újbóli nyitásért, munkahelyük, megélhetésük megmentéséért. Beszámolók szerint a hatóságok próbálják támogatni őket, kicsinyíteni az azbesztveszélyt, s hangoztatni, hogy a milliárdokat követelő szanálásba beletartozik az azbeszttartalmú kövezet elszállítása is, évi hárommillió kilométer extra teherautó-forgalmat előidézve.

A barikád másik oldalán környezetvédelmi szervezetek, elsősorban az osztrák Greenpeace állnak, küzdve az emberi egészség védelméért, az azbeszt betiltása ellen. Nem tetszik nekik, hogy a veszélyesség mérésére szolgáló adatok nem egységesek, hogy Burgenland csak hosszú harcok árán állított fel ténymegállapító bizottságot, s a változatlanul folyamatos, azbesztszennyezett kő-, murva- és kavics értékesítéséről nem vesz tudomást.

Idézik azt a 31 évvel ezelőtti állásfoglalást, amely 0,1 százalékos azbeszttartalmat mért az oberwarti térségben, s ahol azóta is arra hivatkoznak, hogy „felesleges“ számolgatni, a kő nem változik. A környezetvédők szerint nem is a bányákban történő ellenőrzések fontosak, azt kell megtudni, hogy milyen a levegő állapota, ahová az azbesztszálak eljuthattak .A tartomány illetékesei viszont Bécsre mutogatnak, ahol még inkább késlekedve néznek szembe a sok ember életét veszélyeztető jelenséggel.

A Falter bécsi hetilap, amely eltussolást gyanít, állítja, hogy a hatóságok sok éve tudnak a kőbányák rejtette veszélyekről. Rengeteg dokumentum, szakértői vélemény, mérési adat igazolja ezt. A lap számos telefonhívást kapott arról, hogy főleg a szövetségi munkaügyi minisztérium mindenről tudott, de hallgat. Ludasak lehetnek a tartományi munkaellenőrző intézmények is, amelyek egyáltalán nem foglalkoztak az azbeszttartalom mérésével. Sokan panaszkodnak arra is, hogy bár 1990 óta tilos forgalomba hozni azbeszttel fertőzött követ, a tilalom csak akkor érvényes, ha az tudatosan történik, azaz a forgalmazó tisztában van a szennyezettséggel.

Magyar Péter magyar kormányfő bécsi bemutatkozó látogatása felszította az immár Alsó-Ausztriában és Stájerországban is azbesztfertőzésre bukkant Greenpeace harci kedvét. A szervezet a konkrét intézkedések követelésén túl azt is kimondatná, hogy az azbesztkavicsnak, -zúzottkőnek -murvának, nincs jövője.

Gajdos László zöldügyi miniszter a rövid ausztriai tartózkodás alatt megállapodott az ötödik, még „szalonképesnek“ mondott burgenlandi kőbánya tulajdonosával, hogy május 22-től onnan is leállítják a Magyarországra irányuló azbesztes kőszállításokat.

Az ötödik bánya, amely különleges méretű természetes kövek kitermelésével foglalkozik, Rechnitz (Írottkő) közelében található, a 10,5 hektáros területen fekvő bányát a Freingruber család irányítja. Thomas Freingruber tulajdonos idén márciusban újabb mérést rendelt meg, amely bizonyítja, hogy a 24 dolgozót foglalkoztató vállalkozás minden előírt értéket betart. Kijelentését megerősítette a burgenlandi Taskforce vezetője, Andreas Temmel is. Az azbesztpápának mondott Heinz Kropiunik – aki a 2000-es években szerzett nevet magának a bécsi ENSZ-város méregtelenítésében való közreműködéssel – viszont a saját laboratóriumába vitt vizsgálatra márciusban megmért köveket, amelyek között azbeszttel teljesen körülfont darabok is voltak.

A határ túloldalán, a bányától nem túl messze lévő Sopronban, Kőszegen egyre több területen fedezik fel az elszabadult azbesztet, Szombathelyen pedig már egészségügyi vészhelyzetet is hirdettek. Osztrák kollégáik feszegetik: „Ki hagyta jóvá ezeknek az anyagoknak az exportját? Pontosan honnan származnak a kövek? Vannak tartományi cégek is a szállítók között?”

https://hvg.hu/gazdasag/20260522_gajdos-laszlo-azbeszt-osztrak-banya-szombathely