A gyorsaság ilyen kifejezett hiánya furcsa fejlődési módnak tűnne, de egy tanulmány szerint a lajhárok letargikus életmódja egyenes következménye annak, hogy az állat alkalmazkodott az arboreális réshez.
A lajhárok teljes egészében fákon élnek, és levelekkel táplálkoznak. Rendkívül ritkák. Míg a szárazföldi világ nagy részét fák borítják, nagyon kevés gerinces állat él a lombkoronában. Jonathan Pauli, a Wisconsin–Madison Egyetem erdő- és vadökológus professzora tanulmányának célja az volt, hogy magyarázatot adjon arra, miért olyan ritkák a lombhullatók, és miért nem fejlődött ki több állat, hogy kihasználja ezt a, széles körben elterjedt ökológiai rést.
„A gerincesek között ez a legritkább életmód” – mondja Pauli. „Ha olyan állatokat képzelünk el, amelyek növényi leveleken élősködnek, szinte mind nagytestűek, mint a jávorszarvas vagy a szarvas. Ami szuperérdekes a lombhullató lombevőkkel kapcsolatban, az az, hogy nem lehetnek nagyok.”
Pauli és wisconsini csapata kutatásukhoz két- és háromujjú lajhárokat vizsgált egy Costa Rica északkeleti részén található terepen.
„A világ nagy része erdős, de úgy tűnik, hogy a leveles táplálkozásnak energetikai korlátai vannak” – jegyzi meg Pauli.
Ahogy az élőlények fejlődésére hatással van környezet és a táplálkozás, úgy különböző tulajdonságokat és formákat vesznek fel, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy specializáltabb életet éljenek. A lajhár esetében ez „speciális végtagadaptációt, csökkentett testtömeget, lassú anyagcserét és olyan karmokat jelent, amelyek támasztékként – kampóként – működnek, hogy az állatoknak megfeleljenek a fák lombkoronájában való lógás és a fák tetején való átkelés igényének”.
„Ez a tanulmány megmagyarázza, hogy a fák lombkoronájában a levelek fogyasztása miért vezet a lassú élethez, hogy a gyorsan mozgó állatok, mint például a madarak, miért nem esznek leveleket, és hogy a sok levelet fogyasztó állatok, mint például a szarvasok, miért nagyok, és miért élnek a földön” – mondja Doug Levey, a kutatást finanszírozó Nemzeti Tudományos Alapítvány (NSF) Környezetbiológiai Osztályának programigazgatója.
Amikor a kutatók megmérték a háromujjú lajhárok energiafelhasználását, nagyon alacsony, mindössze napi 460 kilojoule energiafelhasználást találtak, amely 110 kalória elégetésének felel meg. És ezzel ők viszik a prímet: Ez a legalacsonyabb mért energiafelhasználás bármely emlős esetében.
„A mérés célja az volt, hogy kiderítsük, mennyi energiába kerül a lajhárnak egy napi működése” – mondja Pauli, aki szerint a leveleken kívül kevés egyébből álló étrendnek nincs tápértéke, és az állatok kis mérete nem teszi lehetővé a falánkságot – így a lajhároknak meg kell találniuk a módját annak, hogy maximalizálják sovány étrendjüket. Ami azt jelenti, hogy a csökkentett anyagcsereráta, a testhőmérséklet drámai szabályozása és a rendkívül lomha életmód révén kis energiamennyiséget használnak fel.
A jutalmuk? Egy csodálatosan elterjedt ökológiai rés, amelyet sajátjuknak mondhatnak.
