Hetente, havonta, akár évente csupán egyszer fürdeni? A 21. században ez már elképzelhetetlen, azonban voltak időszakok, amikor ez volt a természetes. Nézzük, hogyan fürödtek az ókortól egészen a 20. századig!
Ókor
Az ókorban a görögökről, a törökökről és a rómaiakról is köztudott volt, hogy nagy hangsúlyt fektettek a tisztálkodásra. Itáliában például a nagy, fürdésre szolgáló közfürdők konkrét wellnessközpontokként szolgáltak, ahol a mindennapos fürdésen kívül masszázst és egyéb szolgáltatásokat is igénybe lehetett venni. Csak Rómában nagyjából ezer közfürdő működött. Léteztek szeánszok, az emberek medencében fürödhettek, és szaunákban méregteleníthettek, egyszóval minden este megejtették a fürdési rituáléjukat lefekvés előtt. A tisztálkodásnak nagy kultusza volt akkoriban, ami azonban a középkorról már nem igen mondható el.
Középkor
A középkorban a pestisjárvány miatt veszélyesnek tartották a mindennapos fürdést, ám a nagyvárosokban mégis sokáig fennmaradtak a közfürdők. Ugyan medencék már nem voltak benne, mégis együtt tisztálkodhattak az emberek, mégpedig fakádakban, amelyek lehetővé tették, hogy az alaphigiéniára ügyelhessenek. A kádakat vászonlepedővel bélelték ki, és teletöltötték a tűzön felforrósított vízzel. A nők, a férfiak és a gyermekek is ebben mosakodhattak. Ám mivel a hatalmas kádakat elég nagy munka volt feltölteni, akadtak napok, hetek, amikor az egész család – a cselédekkel együtt – ugyanabban a vízben fürdött. Az egyház azonban úgy vélte, a közös mosakodás fertőzésveszélyes, ezért minden eszközt bevetve korlátozta azt.
A 15. századra minden megváltozott…
Miután a pestisjárvány és a szifilisz egyre inkább terjedt, az orvosok jobbnak látták bezáratni a közfürdőket. Ezekben az időkben az emberek csak a kezüket és az arcukat mosták meg reggelente, illetve minden este tiszta alsóneműt cseréltek, nehogy elkapják a betegségeket.
Ha egy évben egyszer fürdött valaki, az már nagy szónak számított.
Ez természetesen magával hozta a kellemetlen szagokat is, amelyeket – például a franciák – parfümökkel próbáltak meg elhinteni.
Generációs tisztálkodási különbségek: a 17. századtól egészen a 19. századig
A 17. századra nemek és generációk szerint változtak a tisztálkodási szokások. A férfiaknak és a nőknek is külön kis rituáléjuk volt naponta, amelyeket mindenki igyekezett követni. A férfiak minden reggel felkelés után ellátták az állatokat, majd reggeli reményében asztalhoz ültek. Miután jóllaktak, kimentek a kúthoz megmosni az arcukat és a nyakukat. A piszkos vizet sohasem a vályúba, hanem a földre öntötték ki. Az asszonyok és lányok felkelés után rögtön arcot és kezet mostak, majd megfésülködtek, s csak ez után a rituálé után indulhatott a nap. A hajmosás generációnként eltérő időpontokban zajlott, például a a fiatalabbak hetente, kéthetente, az idősebbek havonta, a legidősebbek pedig akár évente csak egyetlen alkalommal tisztították meg hajukat. Az esti rutin is másként működött: a férfiak csak lábat mostak lefekvés előtt, azt sem mindig. A nők arcot, nyakat is mostak, azonban a havi vérzés idején alul is megmosakodtak. A gyermekeket a téli időszak kivételével bármikor megfürdették, nyáron akár kint a szabadban.
Innováció a 19. században
1822-ben megjelent a legelső zuhanykabin. A működése nagyon egyszerű volt: a kabin tartályát feltöltötték vízzel, majd a fürödni vágyó aláállt, megrántott egy kis zsinórt, a víz pedig a nyakába zúdult. Ekkor már nem voltak generációs különbségek, mindenkinek jutott víz bőséggel, ezáltal ismét bevezették a heti egyszeri fürdőzést kétheti hajmosással. A jobbmódú családok ismét fürödhettek a konyhában vagy a fűtött szobában, nekik nem kellett odakint a zuhanykabinnál.
A 20. század nagy áttörése: megjelent a fürdőszoba
A 20. századra a nagyvárosi polgárok már megengedhették maguknak a fürdőszobát házaikban, amelyben kád és mosdókagyló is volt már. A felnőttek és idősek hetente, esténként fürödtek, míg a gyermekeket arra nevelték, reggelente is mosakodjanak meg (arc, felsőtest), ezzel nevelve jellemüket. Az általánosság az volt, hogy a heti nagy rutinnál a család összes tagja megfürdött a megtöltött kádban.
Mi, a 20. század végének, a 21. századnak a szülöttei már nem is tudjuk elképzelni, milyen érzés lehetett sorban állni heti egyszer egy kis zuhanyért vagy egy hajmosásért a főtéren álló közfürdő előtt. Manapság a boltok polcain rengetegféle tusfürdőt találunk, amelyet csak hazaviszünk, beülünk télen a forró vízzel teli kádba, és élvezzük frissítő és pihentető szeánszunk perceit.
