2024. március 16. szombat. 7:33
„Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni. A rossz, mit ember tesz, túléli őt. A jó gyakorta sírba száll vele” – Antonius gyászbeszéde jut az ember eszébe, a magyar-lengyel kapcsolatok mai állása kapcsán. Mert az új globalista lengyel vezetés most olyasmit tervez, amely sajnos méltán veti fel a kérdést: Valóban Varsó a magyar-lengyel ezeréves barátság és testvériség kapcsolatában túllép – divatos politológiai kifejezéssel élve – azon a bizonyos képzeletbeli vörös vonalon, amely után már nincs visszaút?
Hiába fog megbukni Donald Tusk, a brüsszeli és washingtoni balliberális, globalista erők kiszolgálója, olyan mély sebeket ejthet a két nemzet viszonyában, hogy azok a lengyel miniszterelnök politikai halála után sem gyógyulnak be. Kérdés, ha az őszi választások után a hatalomból kikerült konzervatívok visszatérnek a kormányrúdhoz, már semmit sem tehetnek a barátság érdekében?
Nem kétséges, Tusk és kormánya olyasmire készül, amelynek megvalósítása mindenkit elkeserít, aki csak egy kicsit is szívén hordja a magyar-lengyel barátság sorsát. A lengyel oktatási minisztérium az iskolai történelem oktatás kötelező tananyagából mindent törölni akar, ami 15-16. századi magyar-lengyel kapcsolatokról szól. Ez az időszak egyértelműen meghatározó volt a két ország viszonyában, hiszen ekkor lépett a lengyel trónra Báthory István erdélyi fejedelem, aki sokat tett az Oszmán Birodalomnak a közép-európai térségből való kiszorításáért.
Nehéz lenne a lengyel kormány tervét elvonatkoztatni a napi politikától. Egyrészt ki akarják iktatni mindazon meghatározó elemeket, amelyek megalapozták és megerősítették a két nép barátságát és az egymásrautaltság érzését. Ilyen napjainkban például a V4-ek tevékenysége is. A közelmúltig a Budapest–Varsó tengely mozgatta és tartotta össze a V4 csoport tagállamait. A múltat végképp eltörölni elv alapján a varsói kormány ezt a felállás igyekszik megtörni. Elsősorban Donald Tusk hajthatatlan Brüsszel-imádata miatt.
Továbbá az sem tetszhetett a lengyel „történelem-cenzoroknak”, hogy Báthory István egyik fő politikai mozgatórugója az iszlám hitű oszmánok elleni harc volt. Brüsszel most tárt karokkal várja a muszlim illegális bevándorlókat Európába. Az ellenük volt egykori harc ezért felejtős.
Szóval átlépve a modernkori történelem emlékezet lengyel „cenzúrájának” ügyén, el kell jutnunk odáig, hogy megvizsgáljuk, mennyire lehet sikeres Tusk kísérlete a lengyel társadalom tudatának „áthangolására”. Sajnos azt kell mondanunk, hogy az ukrajnai háború miatt, a korábban ellenzékben lévő globalista erők régóta tartó ideológiai sulykolása termékeny talajra talált a lengyel társadalomban.
Ennek elsődleges oka, hogy a lengyelek egy része hazánkban egy olyan országot lát, amely akadályozza a sikeres varsói szerepvállalást a konfliktus „lengyel módra” történő megoldásában. Magyarország nem szállít fegyverek Ukrajnának, mindenáron békét akar, valamint rendezett kapcsolatokat tart fenn Oroszországgal. Vagyis, lengyel felfogás szerint hazánk akadályozza azokat a varsói terveket, amelyek utat nyithatnának Lengyelországnak Ukrajna, Litvánia és Belorusz befolyásolására.
Vagyis, a közép-európai térségben egy olyan államszövetség körvonalai rajzolódnak ki, amely egyértelműen az Egyesült Államok által gazdaságilag függő helyzetbe hozott Németország kihívója akar lenni. Ehhez tönkre kell tenni a V4 csoportot is, mert az a lengyelek útjában van.
A terv szerint Varsónak meg kell szabadulnia a magyarbarátságtól is, mert az nem illik bele a képbe. Kérdés azonban, hogy az elképzelés kezdeti sikerei ellenére mindez megvalósítható-e? Több Lengyelország-szakértő szerint alig valószínű. A berögzült történelmi emlékezeten nem lehet könnyen változtatni. Az, hogy a közös történelem fontos fejezeteit kitörlik a lengyel tankönyvekből, még nem azt jelenti, hogy a közös múlt a történelmi tudatból is automatikusan törlődik.
Viszont tény az is, hogy a tankönyvből való kihúzogatásnak igenis lehetnek olyan következményei, amelyek meggyengítik a két nemzet szoros kapcsolatát.
A szerző főmunkatárs
