Sokan írtak már a bátorságról, de általában kevésbé tudományos, önsegítő könyvekben. Amit most ön próbál, az némileg újszerűen tudományos alapon is próbálja ezt a témát vizsgálni. Hogyan definiálja a bátorságot? Értelmezhető ez tudományos fogalomként?

Ha röviden definiálni akarom, mit jelent a bátorság: cselekvést akkor, amikor félelemmel szembesülünk. A bátorság nem a félelem nélküliséget jelenti, hanem azt, hogy felkészülünk a félelmetes helyzetre. Meg kell különböztetni a felelőtlenségtől is. Kiugrani egy repülőgépből ejtőernyő nélkül felelőtlenség, a bátor ember úgy ugrik ki, hogy felszerelkezett ejtőernyővel, tartalék ernyővel, meggyőződött, hogy ezek működnek, előtte pedig gyakorolt. És közben félhet.

Sok példát hoz a könyvében a cégek működéséről, de mit tanulhat ebből az átlagember? Hiszen a legtöbben nem úgy megyünk be a munkába, hogy „én ma bátor akarok lenni”.

Ranjay Gulati

HVG / Veres Viktor

Mind megtalálhatjuk, mi az, amitől félünk, ami gátol minket abban, hogy azzal foglalkozzunk, ami személyesen minket előre visz. Én is féltem, amikor elkezdtem írni, annyi buktatója van egy könyv megírásának. Azzal, hogy a félelem ellenére mégis írtam, úgy éreztem, létrehozok valamit, ami fontos.

Számos nagyvállalat alkalmazottai körében végzett felméréseket, és a megkérdezettek 95 százaléka azt mondta, nehéz a munkahelyén újítani, háromnegyedük azt, hogy az új ötleteket közönnyel és szkepticizmussal fogadják, vagy nyíltan elutasítják. Mit tehet valaki, ha azt látja, hogy a munkahelyén rossz irányba mennek a dolgok?

A cégek természetüknél fogva óvatosak. Szükség van egy szervezettségre, elszámoltathatóságra, tudni kell, kinek mi a feladata, heti, havi tervekre, ez pedig könnyen oda vezet, hogy nem szabad új dolgokkal próbálkozni. Kövessük csak az előírásokat! És épp emiatt nem ösztönzik azt, hogy az ember megszólaljon. A kérdés az, hogy akkor mégis miként lehet bevinni az innovációt a cégbe.