A hormonális rendszerünkre általában igaz, hogy szervezetünk – negatív visszacsatolás révén – automatikusan csökkenti azon hormonok termelését, amelyeket kívülről (pl. gyógyszer formájában) bejuttatunk. Ez a pajzsmirigyhormonok termelésére is igaz szabály. A pajzsmirigyhormon pótlására alapvetően akkor van szükség, ha a pajzsmirigy nem képes kellő mennyiségű hormont termelni (ezt vérvétellel lehet ellenőrizni).
A pajzsmirigy élettani szerepe
A pajzsmirigy a gége két oldalán szimmetrikusan elhelyezkedő, kb. 5 cm nagyságú szerv. A pajzsmirigy hormonjai – a trijód-tironin (T3) és tiroxin (T4) – szerepet játszanak a növekedésben, a fejlődésben, a szervezet anyagcseréjének szabályozásában és az agy működésében.
A pajzsmirigy felépítésében résztvevő kétféle mirigysejt tiroxint, trijód-tironint (sokkal kisebb mennyiségben), illetve kalcitonint termel:
- a tiroxin és a trijód-tironin jódtartalmú vegyületek, melyek a szervezet csaknem minden sejtjére kifejtik hatásukat: fokozzák az energiatermelést, szabályozzák a testi és szellemi fejlődést, emelik a testhőmérsékletet;
- a kalcitonin feladata a kalciumszint szabályozása: csökkenti a vérplazma kalcium-koncentrációját és elősegíti a kalciumionok csontokba való beépülését.
A tiroxin termelését az agykamra alatt található hipotalamusz és az agyalapi mirigy (hipofízis) szabályozza. E két szerv a pajzsmirigyhormon vérszintjét érzékelve képes a saját hormonjait a szükséges mértékben elválasztani. Ezek közül az agyalapi mirigy által termelt ún. thyreoidea-stimuláló hormon (TSH), más néven pajzsmirigyserkentő hormon jut el a véráramon keresztül a célszervhez (a pajzsmirigyhez), hogy szükség szerint megváltoztassa a hormontermelését.
A pajzsmirigy egészséges működése bonyolult élettani folyamat eredménye, amelynek során a hipotalamusz, az agyalapi mirigy, a pajzsmirigyhormon-kötő fehérjék összehangolt működésére, valamint a T3 és a T4 hormonok májban és egyéb szövetekben való átalakulására van szükség.
Pajzsmirigy-érintettség okozta betegségek és tüneteik
Magas tiroxinkoncentráció esetén csökken az agyalapi mirigy serkentőhormon-termelése, így a pajzsmirigy működése is csökken. A pajzsmirigyhormonok hiányát okozhatja, hogy nem képződik elegendő pajzsmirigyserkentő hormon, vagy ha a táplálék és az ivóvíz kevés jódot tartalmaz. Ha a pajzsmirigy csecsemő- és gyermekkorban nem működik kielégítően, súlyos szellemi károsodással járó, aránytalan törpenövés alakul ki. A tiroxin és a trijód-tironin felnőttkori hiánya esetén az anyagcsere lelassul, csökken az oxigénfogyasztás. Az étvágy is csökken, de a felvett szerves anyagok egy része lebontás helyett raktározódik, ezért megnő a testsúly. Az energiafelszabadító folyamatok lassulása miatt a mozgékonyság, az aktivitás mérséklődik. Az idegrendszer működésének hibái miatt az emlékezés is zavart szenved, a gondolkodás lelassul.
A pajzsmirigy alul-, illetve túlműködésének tünetei:
- pajzsmirigy-alulműködés (hipotireózis): fáradtság, székrekedés, mélyülő hang, közömbösség, bőrszárazság;
- pajzsmirigy-túlműködés (hipertireózis): gyakori formája a Basedow-kór, amelynek tünetei a szemek kidülledése (exophtalmus), valamint kézremegés, hasmenés, a testtömeg csökkenése kielégítő étvágy mellett, szapora szívműködés.
A pajzsmirigy működése és a táplálkozás
A pajzsmirigy elváltozásának és elégtelen működésének hátterében leggyakrabban jódhiány, illetve autoimmun folyamatok és/vagy nem teljesen ismert vírusos megbetegedések állnak.
A pajzsmirigy tápanyagai (mikronutriens) a következők:
- ásványi anyagok (fontossági sorrendben): jód, szelén, magnézium és cink;
- vitaminok (fontossági sorrendben): tiamin (b1-vitamin), riboflavin (b2-vitamin) és c-vitamin;
- aminosavak: l-tirozin, mono- és a dijód tirozin, amelyek a pajzsmirigyhormonok ún. prekurzor molekulái (olyan vegyületek, amelyekből biokémiai folyamatok során jelentős szerepű végtermék alakul ki).
A fentiek közül a pajzsmirigy számára a jód a legfontosabb, a hormontermelés szempontjából nélkülözhetetlen tápanyag. A pajzsmirigy a jódot összegyűjti és felhasználja a hormon termelése során. A napi jódszükséglet felnőttkorban 150 µg (várandósság és szoptatás esetén 200 µg). A jód természetes forrásai a tengeri halak, valamint a jódozott konyhasó.
A jódhiányos táplálkozás következményei
A jódhiányos táplálkozás következtében a pajzsmirigy folyamatosan „erőltetett” üzemmódban működik, ami az alábbi elváltozásokhoz vezethet:
- drasztikusan csökkennek a pajzsmirigy T3 és T4 hormonjai;
- a T3 és T4 hormonok csökkenése miatt megemelkedik a pajzsmirigyserkentő hormon (TSH) szintje, ami a pajzsmirigyet fokozott hormontermelésre késztetné, a jódhiány azonban ezt megakadályozza;
- érzékelve a veszélyhelyzetet, a pajzsmirigy megnagyobbodik, és súlyosabb esetben golyva alakul ki.
Belső göbök vagy ciszták is kialakulhatnak, amelyek szintén kórosan befolyásolják a hormontermelést, esetleg elfajulást mutathatnak.
Mit tehet pajzsmirigye egészségért?
Az emberi szervezet működése genetikailag kódolt. Annak érdekében, hogy szervei optimálisan működjenek, nincs más teendője, mint a táplálkozás során bejuttatni a szervezetébe a számukra fontos tápanyagokat. Kerülje a mesterségesen előállított hormonok bevitelét, kivéve, ha a kezelőorvosa elrendelte alkalmazását meglévő betegsége kezelése céljából!
A pajzsmirigy legfőbb tápanyaga az elemi jód, amely a pajzsmirigyhormonok szerves részeként részt vesz az anyagcsere szabályozásában, befolyásolja a növekedést, az idegrendszer működését, és közvetett módon hat a vérkeringésre is. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége Táplálkozási Akadémiájának hírlevele felhívja a figyelmet arra, hogy mivel a növényi alapú táplálkozás csekély mennyiségű jódot tartalmaz, a vegán étrendet folytató személyeknél – amennyiben egyáltalán nem vagy nem rendszeresen fogyasztják a jódozott sót vagy a tengeri zöldségeket – fennállhat a jódhiány kialakulásának veszélye. Nemzetközi ajánlások a fogamzóképes vegán nőknek 150 μg/nap jódkiegészítést javasolnak.
