A választások után szinte minden egyetemen elkezdődött valamiféle gondolkodás arról, hogyan kellene átalakítani a felsőoktatást, elsősorban a modellváltáson átesett egyetemek fenntartását. Ön szerint mi lenne a jó megoldás?

A modellváltás, szerintem nem volt csodafegyver, de egy lehetséges módja volt annak, hogy az egyetemek önállósodjanak az állam által pátyolgatott szerepből. Ez részben megvalósult, részben nem. Azt gondolom, hogy nem lenne szerencsés visszatérni az állami fenntartásra sem gazdasági, sem az autonómia elvesztésével kapcsolatos félelmek okán.

A gazdasági aspektus lényege nyilván az államháztartási béklyótól való megszabadulás, erről sokat beszéltek a rektorok eddigi is.

Az egyetemek államháztartási törvény szerinti működése azt jelenti, hogy a felsőoktatás az állam éves költségvetésében egyetlen fejezeti sor. Tavasszal megtudjuk, hogy arra az adott évre mennyi pénzből tudunk gazdálkodni. Ez stratégiaalkotásra nem alkalmas, egy rövid távú gondolkodást tud csak előidézni. Ráadásul, ha hiány mutatkozik, akkor esetleg fordulhatunk segélyért az államhoz, ha viszont felesleget termelünk, azt vissza kell fizetni.

Tehát arra kényszeríti az intézményeket, hogy ha van pénzük, tapsolják el. Ez nem épp egy eredménycentrikus gazdálkodás.

Másrészt a pénzügyek összefüggenek minden egyébbel is, és azt azért minimum egy képzési ciklusig (3-6 év) látnunk kellene, tudjuk-e finanszírozni az elindított képzéseket vagy nem. Ezt éves logika alapján nem látjuk. Ezt változtatta meg többek között a modellváltás.

Horváth Zita

HVG / Fazekas István

Ez észszerűnek hangzik, bár biztosan lehet más módja is a hosszabb távú finanszírozásnak. De hogyan függ össze az autonómia erősödésével a kekva-modell? Nem inkább erősen sérült? Hiszen a kormányhoz közeli emberek ültek be a kuratóriumokba, akik a NER akaratát közvetítették az egyetemek felé.