Nem vált be Peter Gasparovic terve. Hiába próbálta hosszú ideig arcát eltakarva megőrizni „láthatatlanságát”. A korrupció gyanúja miatt ellene folyó tárgyalásokon ezért mindig sapkát és arcmaszkot viselt. Most viszont bárki megnézheti a portréját, nem kell mást tenni, csak felmenni a szlovák rendőrség keresett bűnözőinek listájára és szemtől szemben találja magát az ország kémelhárító szervezetének egykori vezetőjével.
Gasparovicot azért keresi gőzerővel a rendőrség, mert a volt kémfőnököt kenőpénz elfogadásával is megvádolták. Egyszer már 22 hónapot kellett ülnie, majd szabadon engedték. Csakhogy Gasparovic nem érezte magát biztonságban, mert az ítélet ellen az ügyész fellebbezett és másodfokon valószínűsíthetően súlyosabb ítéletre számíthatott.
A rendőrség nem tudta Gasparovicot előállítani, mert sem a lakásán és máshol sem találták. A volt főkémet elnyelte a föld. Pontosabban, a boszniai föld. Tavaly novemberben egy pozsonyi rendszámú Skoda Superb típusú fekete gépkocsi belépésre jelentkezett a dél dalmáciai határon lévő boszniai bijacai határállomásnál.
Bijaca választása, a Pozsonyból való indulást figyelembe véve – az egyik legtávolabbi boszniai határállomás Szlovákiától –, több szempontból sem lehetett véletlen. Az Ausztrián, Szlovénián és Horvátország nagy részén is át kellett vezetnie Gasparovicnak, hogy elkerülje a valószínűleg kockázatosnak ítélt Magyarországot. A célállomáshoz pedig Bijaca viszonylag közel volt. A célállomás pedig nem volt más, mint a boszniai horvátok fővárosa, Mostar. Ott aztán sebtében menedékjogot kért.
Oknyomozó szlovák és helyi újságírók fel is fedezték a titokzatos fekete Skodát Mostarban, egy többemeletes lakóház parkolójában. Az épület harmadik emeleti egyik lakásában pedig rábukkantak Gasparovicra, aki ugyan ajtót nyitott nekik, nem tudván, hogy kik keresik, de a lakásba nem engedte be az újságírókat és egyetlen kérdésükre sem válaszolt. A szomszédok szerint Gasparovic ki nem tette a lábát a lakásból, nem ment sétálni, de ami még érdekesebb, bevásárolni sem látták.
Az épület elhelyezkedése, ahol Gasparovic lakott, több mint figyelemreméltó. Közvetlen szomszédságában van ugyanis a boszniai Állami Nyomozó és Védelmi Ügynökség (SIPA) és a Hírszerző és Biztonsági Ügynökség (OSA) helyi épülete is. Elő is kerültek a két ügynökségnél dolgozó emberek, akik afelől érdeklődtek, hogy az újságírók miért szaglásznak a környéken. Amikor a tollforgatók három hét elteltével ismét visszatértek, Gasparovicnak és fekete autójának csak a hűlt helyét találták.
Nem az első eset, hogy magas rangú szlovák rendőrségi és titkosszolgálati vezetők menedékért folyamodnak Boszniában. Gasparovic a harmadik megszökött volt magas beosztású személy, akit az oknyomozó újságírók Boszniában találtak. Mindhárman azért választották Boszniát, mert az Európai Unió határain kívül esik és a kiadatásuk ezért csak bonyolult jogi procedúra után lehetséges. Ezért a boszniai hosszadalmas menekültügyi eljárásnak köszönhetően egyhamar nem kell egyiküknek sem attól tartania, hogy visszatoloncolják Szlovákiába.
Előzőleg ugyanis Marian Kucerka és Jan Kalavsky, a Szlovák Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) magas rangú tisztviselői szintén Boszniába menekültek a várható börtönbüntetés elől. Őket is korrupcióval és a hatalommal való visszaéléssel vádolták.
Lassan oda jutunk, hogy a szlovák titkos szolgák, ha bűnbe esnek, Boszniába menekülnek és menedékjogot kérnek. Rendszerszintűvé kezd válni a történet.
Elsősorban Kalavsky – aki a mesterlövész egység parancsnoka is volt –, személye érdekelte az újságírókat, mert az egykori főnyomozó szökés előtti tárgyalásán azt mondta: nincs félre tett pénze, egyik hónapról a másikra él, ezért ajándékokat kellett elfogadnia, hogy a mindennapi megélhetését biztosítsa.
Ehhez képest manapság Boszniában a felesége nevén lévő úszómedencés házban „tengeti” mindennapjait és változatlanul sanyarú anyagi helyzetére panaszkodik. „Részmunkaidőben dolgozom egy magáncégnek, 400 eurós öregségi nyugdíjat kapok, ami aprópénz – mondta egy újságírónak. Jó nagy csúsztatás. A magáncég papíron ugyancsak a felesége nevén levő elektromos bicikliket kölcsönző vállalkozás, amit nem lehet fellelni.
Amikor a fent említett újságíró csoport tagjai felkeresték Trebinjében Kalavskyt, megint csak a hatóság embereivel gyűlt meg a bajuk, felvették adataikat, és „megkérték” őket, hogy ne zaklassák a szlovák férfit.
Szlovákia európai és nemzetközi elfogatóparancsot is kiadott ellene, 2022 áprilisában a szarajevói Interpol letartóztatta, de a boszniai legfelsőbb bíróság néhány óra múlva szabadon engedte. Ugyanennek az évnek augusztusában Bosznia úgy döntött, hogy nem adja ki Szlovákiának Kalavszkyt, aki azóta menedékjogot kért az országban.
Marjan Kresic szarajevói ügyvéd, aki a menedékjogra specializálódott, ezt agyafúrt lépésnek minősítette. „Bosznia-Hercegovinában szinte lehetetlen menedékjogot szerezni – magyarázta Kresic –, de amíg az eljárás tart, addig kaphat az illető úgynevezett kiegészítő védelmet. Jogilag lehetetlen egy ilyen személyt kiadni.” Bosznia Jan Kalavskyt sem adja ki Szlovákiának, az erről szóló döntést a szarajevói igazságügyi minisztere már alá is írta.
Az egyik oknyomozó újságíró úgy vélekedett: Szerintem nem az jelentené a veszély, ha visszatérnének Szlovákiába, hanem éppen ellenkezőleg, az lenne veszélyes, ha külföldön maradnának.
Tartani lehet attól, hogy a elmenekültek egy Szlovákiára biztonsági kockázatot jelentő hálózatot hoznak létre, amit nem tudni, hogy miből finanszíroznának. Az sem ismert, hogy valójában ki fizeti őket, honnan szerzik be a pénzt, miből élnek és kinek a szolgálatában állna. – vélekedett az újságíró.
