Kitől is kaphatnánk átfogóbb képet az idei és az elmúlt évek színpadi bemutatóinak tendenciáiról, mint attól a négy válogatótól, akik színházzal foglalkozó emberekként idén az Országos Színházi Találkozó előadásaira ajánlatot tesznek. Intenzív színházjárásban van részük hónapok óta: körülbelül három hónap alatt kell határon innen és túl százhat nevezett darabot megtekinteniük, jelenleg az út nyolcvan százalékánál járhatnak. A magas számú nevezés oka, hogy a korábbi országos seregszemléhez képest nem kettő, hanem négy szakember végzi az „előzsűrizést”.
Bán Teodóra, a Margitszigeti Színház ügyvezető igazgatója, Lantos Anikó, a Thália Színház fesztiváligazgatója, Németh Ákos drámaíró és Zalán Tibor költő tesz javaslatot tíz nagyszínpadi és tíz kamaradarabra.
Ismert, a legnagyobb országos színházi seregszemlét évtizedeken át Pécsen tartották, a találkozó négy év szünet után amolyan vándorfesztivállá alakul. Ez azt jelenti, hogy minden évben más, kőszínházzal rendelkező nagyváros lesz a házigazdája, idén a kaposvári Csiky Gergely Színház vállalta a feladatot. A válogatás koncepciója is megváltozott a korábbi időkhöz képest.
A társulatok azokkal a repertoáron lévő, kőszínházi darabokkal jelentkezhettek a találkozóra, amelyeket az elmúlt években vagy ebben az évadban mutattak be. Hatvanöt társulat 106 előadása – 54 nagyszínpadi és 53 kamaradarab –, és több mint hatvan színház határon innen és túlról. A megjelölt darabok megtekintése után a négy válogató javaslatot tesz tíz kamaradarabra és tíz nagyszínpadi előadásra. A szervezők a független társulatokat sem hagyták ki a versenyből: a Kritikusok Céhe jelöl egy nagyszínpadi és egy kamaradarabot a fesztiválra.
Zalán Tibor szerint a színházaink élnek és működnek, mint mondta, két kiemelkedő előadással találkozott az idei előválogatás során
Fotó: MH-archív/Csudai Sándor
Néhány napja összefoglalták eddigi tapasztalataikat a színházjárók: Zalán Tibor jobban szerette, amikor a válogatók nemcsak jelentkezéseket válogattak, hanem eldönthették, milyen előadásokat akarnak megnézni a jelölteken kívül.
„Eddig megjártam Százhalombattát, Nyíregyházát, Debrecent, Pestet természetesen, Pécset többször is, Szombathely, Sepsiszentgyörgy és Székelyudvarhely volt a további út. A színházi életünk nincs olyan rossz állapotban, mint ahogy azt gondoljuk, de nincs olyan állapota sem, mint azt gondolják maguk a színházak.
Eddig azt tapasztalom, hogy ilyen módon semmi sem változott az elmúlt években, vagy amikor korábban rálátásom volt erre POSZT-válogatóként. Sokkal kevesebb pénz van a színházban, de ennek ellenére a színházak működnek, és vannak kiemelkedő alkotások. Én eddig kettővel találkoztam mostani bolyongásaim során” – foglalta össze tapasztalatait Zalán.
Meglepő helyszíneken születtek színvonalas előadások, jellemzően nem klasszikus színházi struktúrák keretei között Lantos Anikó szerint. „Részemről majdnem minden »minősíthetetlen« produkció kőszínházi társulat terméke volt. Elgondolkoztató, amikor egy színház nem talál a friss bemutatói között javasolnivalót. Sok előadást láttam, ahol a tobzódó formai ötletek próbálják elvinni a produkciót, a tartalom elveszik, vagy a rendezőnek nem is volt gondolata a darabról” – vélekedett.
Két hónap alatt negyvennégy előadást látott Németh Ákos drámaíró. „A magam részéről a határon túli előadásokban láttam olyan minőséget, amely tendenciaként írható le, határon túli magyar előadások között gyengét, közepest nem láttam” – állapította meg. Az elmúlt hónapokban járt Székelyföldön, Felvidéken, látott kárpátaljai előadást és budapesti vendégjátékot is, és természetesen számos anyaországi bemutatót az ország minden részéről.
„Nem tűnt szerencsésnek, hogy a válogatók csak a színházak kötelező nevezéseit láthatják, gyakran volt az a benyomásunk, hogy ezek nem feltétlenül az adott színház legerősebb előadásai. Végezetül viszont azt kell mondanom, hogy láthatóan a színházvezetések többsége nagyon komolyan vette a lehetőséget, és valóban mérlegelték, mely produkciójuk versenyképes.
Németh Ákos drámaíró a határon túli színházaktól sem gyenge, sem közepes előadást nem látott
Fotó: Bach Máté
Az anyaországi előadások nívóját hullámzónak látom, gyakran nyúlnak már megszokott panelekhez, úgy a darabválasztás, mint a színpadi megoldások terén, kevesebb kockázatot vállalnak, de itt is számos kivétel mutatkozik” – mondta.
Bán Teodórát válogatóként őszintén nagy meglepetés eddig nem érte a látott hatvan előadásból, de nagy csalódás sem. „Vannak színházak, akik jó darabot jelöltek, azok előnnyel indulnak, vannak, akik kiváló színészi teljesítményt nyújtanak, de vannak, akik vállalkozók, bátrak és az európai nyitottabb szélsőségesebb eszközrendszerű színjátszást rendezést vállalták.”
A szervezők azt ígérik, hogy nem kell már sokat várni a találkozó teljes programjára, az úgynevezett off vagy kiegészítő programokat húsvét után teszik nyilvánossá.
