G. Fehér Péter
2024. március 21. csütörtök. 6:41
Már az októberi lengyelországi választások után Brüsszelben zárt ajtók mögött pusmogtak: sietnie kell az új kormánynak az EU által várt intézkedések meghozatalával, mert kétséges, hogy egy évnél tovább marad hatalmon. A jelenlegi helyzet most az, hogy a globalista Tusk-kormány a beiktatása után eltelt három hónap alatt csak olyan intézkedéseket hozott, amelyek alapjaiban sértik a lengyel társadalmat.
A többpárti balliberális kabinet még mindig a választási siker ünneplésénél tart és talán szándékosan, vagy önteltségből, egy percig sem veszi figyelembe azokat a jeleket, amelyek arra utalnak, hogy az egész berendezkedés meglehetősen ingatag talajon áll.
Az első nagy kihívás Donald Tusk miniszterelnök számára a lengyel gazdáknak az ukrán mezőgazdasági termények bevitele elleni traktoros tiltakozása volt. Az EU természetesen a gyenge minőségű és génmódosított ukrán gabona vámmentes beengedése mellett szállt síkra. Az olcsó gabonának a közösségen belüli értékesítése viszont padlóra küldené a lengyel gazdákat is.
Tusk, a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon megoldással próbálkozott, de Brüsszel hajthatatlansága és a gazdák elszántsága, minden kompromisszumos megoldást kizárt. Ebben a helyzetben eleve kudarcra volt ítélve a megegyezés lehetősége, mert az egyik oldalon a brüsszeli globalista elképzelés állt, míg a másikon a lengyel nemzeti érdek. A tűz és a víz között nem lehet kompromisszumot kötni. Így maradt a belpolitikai feszültség.
Nem vitás, hogy a lengyel szavazó az októberi választásokon meghozott döntésében nagy szerepet játszott az is, hogy reményei szerint a zsebe mennyire lesz bankókkal kitömve. Tusk választási kampányában azt ígérte, hogy hatalomra kerülése esetén az ország meg fogja kapni az EU által, az előző konzervatív kormány úgymond jogállamisági elégtelensége miatt visszatartott 137 milliárd eurós befagyasztott összeget. Ez meg is történt – jelenleg az utalások már folyamatban vannak –, de miután Ukrajna támogatása mindent „visz”, a pénzből a lakosság nem sokat lát.
Amit viszont tapasztal, az a szokásos baloldali megszorítás. Például előző kormánya nulla áfa-t vezetett be az alapvető élelmiszerekre – hús, hal, tejtermékek, tojás, zöldség, gyümölcs, zsírok, fagylalt és víz –, az addigi öt százalékos forgalmi adó helyet. Az új baloldali kormány most visszaállítja az öt százalékos adókulcsot.
A dolog érdekessége, hogy a szépségipari termékek és szolgáltatások áfa-ja viszont csökkent, állítólag azért, mert a parlamenti választási kampányban ez a szektor a háttérből finanszírozta a baloldali pártokat.
Visszatérve a lengyel választók viselkedését meghatározó motiváció elemzésére, a polgárok az urnák előtt azt hitték, hogy a balliberális kormány mindent megőriz a lakosságnak tetsző dolgokból, amelyeket a konzervatívok vezettek be, majd pedig új, népszerű intézkedéseket hoz. De mint láttuk, ez nem így történt.
Tusk most szembesült azzal, hogy az őt támogató heterogén összetételű szavazótábor nem akar mindent feláldozni, amit a konzervatív Jog és Igazságosság párt nyolcévi kormányzása idején megvalósított.
Tusk számára a „fekete leves” még hátra van. A horribilis nagyságú 137 milliárdos összeget az EU kifizeti Varsónak, de kér is érte valamit. Mégpedig az illegális migránsok beengedését az országba és az LMBTQ aktivisták szabad bejárását az iskolákba. Ezeket viszont nem lehet majd letolni a lengyel társadalom torkán. Még akkor sem, ha Tusk beállt a francia és német tengelybe és ő az, aki a leghangosabban követeli az ukrajnai háború folytatását. A lengyel társadalom nagy része támogatja ugyan az oroszellenes politikát, de az ukrán menekültek további beözönléséből nem kérnek. Az illegális muszlimokból meg pláne nem.
Lengyelország ilyen körülmények között fut rá az április 7-i helyhatósági választásra. Tusk eredetileg azt akarta, hogy a koalíciós kormány mindegyik pártja fogjon össze, ami azt jelentené, hogy álljanak be mögé. Vagyis, így Tusk pártja, a Polgári Platform leuralná a Lengyel Parasztpártot, Lengyelország 2050-et, és az Új Baloldalt. Ebbe azonban a koalíciós partnerek nem mentek bele.
Most ott tartunk, hogy Tusk megpróbálja kisajátítani, elvenni szövetségesei választói bázisának nagy részét. Például azt állítja, hogy a tavalyi parlamenti választásokon a Harmadik Útra csak azért voksoltak sokan – a lengyel miniszterelnök szavaival élve, technikai okokból –, hogy az átléphesse a nyolc százalékos választási küszöböt.
A helyhatósági választás egy alapos közvélemény-kutatással is felér majd. Az eredmény sokat fog mondani. Nem lehetetlen, hogy a brüsszeli pusmogóknak igazuk lesz és Tusk-kormánynak hamarosan mennie kell.
