Az első antibiotikumot, a penicillint Alexander Fleming brit bakteriológus fedezte fel, aki korszakalkotó felfedezéséért 1945-ben orvosi Nobel-díjat kapott. A penicillint először a II. világháborúban használták a sebesült, sebfertőzésben szenvedő katonák életének megmentésére. Az első szintetikus penicillin bevezetése (1957) óta az antibiotikumok számos hatóanyagcsoportja és több generációja látott napvilágot.
Az antibiotikumok és az egyéb baktériumölő szerek használata elterjedt az egész világon nemcsak a humán orvoslásban, hanem az állat- és növénygyógyászatban is. Ennek következtében egyes baktériumok ellenállóvá váltak bizonyos antibiotikumokkal szemben, így a gyógyszerek vesztettek hatékonyságukból.
Az antibiotikumok olyan gyógyszerek, melyek alkalmasak a baktériumok okozta fertőzések kezelésére és megelőzésére, elpusztítva a szervezetben megtelepedett baktériumokat, vagy gátolják azok szaporodását. Hatásukat a kórokozókra fejtik ki, ugyanakkor nem, vagy csak kis mértékben hatnak az emberi szervezetre.
Az antibiotikum-kezelés szigorú szakmai irányelvek szerint történik, szükségességének eldöntése minden esetben az orvos feladata.
A különböző baktériumok ellen különböző típusú antibiotikumok hatásosak. A kórelőzmény, valamint a tünetek alapján a kezelőorvos meg tudja állapítani, hogy mi a legvalószínűbb kórokozó, és kiválasztja a megfelelő antibiotikumot. Máskor előfordul, hogy a laboratóriumi és tenyésztési eredmények figyelembevételével határozzák meg a megfelelő antibiotikumot. Az antibiotikum-kezelés időtartama a fertőzés típusától függően változik: néhány naptól több hétig terjedhet.
Az antibiotikumok alkalmazásának formái történhetnek szájon át tabletta, kapszula vagy folyadék formájában; helyileg krém, spray, cseppek formájában; injekció vagy infúzió formájában pedig közvetlenül az izomba vagy a véráramba juttatva (súlyos fertőzések esetén).
Az antibiotikumok hatástalanok a vírusokkal szemben, ezért például megfázás vagy influenza esetén nem javasolt a szedésük.
Az antibiotikumok – mint minden egyéb gyógyszer – szedése mellékhatásokkal járhat, mint az émelygés, hányás, felfúvódás, hasfájás, emésztési zavarok.
Az antibiotikumos kezeléshez társuló hasmenés az enyhe, egy-két napos hasmenéstől a súlyos, életet veszélyeztető szövődményekkel járó formáig terjedhet. A hasmenés az antibiotikum bevétele után már néhány órával, de akár több hét múlva is kezdődhet. Többnyire enyhe, néhány napon belül szűnő lazább vagy vizes hasmenés jelentkezik, amit nem kísérnek egyéb tünetek, és következmények nélkül gyógyul.
Az antibiotikum szedése miatt akár vastagbélgyulladás (kolitisz) is kialakulhat, melynek jellemzője a láz, a görcsös hasi fájdalom, a hasmenés és a fehérvérsejtek számának kóros megemelkedése a vérben (leukocitózis).
Antibiotikum alkalmazása előtt olvassa el a csomagolásban található betegtájékoztatót. A gyógyszert mindig a kezelőorvos utasításai szerint szedje, az előírás szerinti teljes időszakban. Ne hagyja abba a szedést akkor sem, ha panaszai enyhülnek, mivel a félbeszakított antibiotikum-kúra hatására a baktérium ellenállóvá válhat.
Időseknél veszélyt jelenthet az antibiotikus kezeléshez társuló hasmenés és a következtében fellépő kiszáradás, ezért a kúra idején különösen ügyelni kell a megfelelő mennyiségű folyadék bevitelére.
Az antibiotikumok szedésének gyakori mellékhatása lehet a hasmenés. Ennek oka, hogy az antibiotikumok nem csak a kórokozó baktériumokat pusztítják el, hanem hatással lehetnek a velünk együtt élő, jótékony baktériumokra, felborítva ezzel a bérflóra egyensúlyát. A probiotikumok – amelyek a szervezet számára hasznos baktériumokból állnak – segítenek helyreállítani a bélflóra egészségét. A probiotikumok megtalálhatóak bizonyos tejtermékekben, kefirben, joghurtokban vagy fogyasztható étrendkiegészítő tabletta, folyadék formájában. Szedésük javasolt antibiotikum terápia mellett (és utána körülbelül 1 hétig), vagy valamilyen bélrendszeri probléma esetén.
Az antibiotikumok a világon leggyakrabban felírt gyógyszerek közé tartoznak. Túlzott mértékű használatuk következtében az elmúlt két évtizedben világszerte megnőtt azon baktériumtörzsek száma, amelyek ellenállóvá (rezisztens) váltak a jelenleg használt antibiotikumokkal szemben, emiatt az antibiotikumok hatékonysága csökken, tehát nehezebbé válik a bakteriális fertőzések kezelése, könnyebben alakulnak ki szövődmények, gyorsabban tud a fertőzés terjedni. Idővel olyan bakteriális betegségek is kialakulhatnak, amelyeket egyáltalán nem lehet kezelni. Mindezek ellen elsősorban az antibiotikum-kezelések optimalizálásával lehet védekezni: csak indokolt esetben és az orvos előírása szerinti mennyiségben és időtartamig szabad antibiotikumot szedni.
