– Korábban már úgy tűnt, hogy a holland miniszterelnök, Mark Rutte biztos befutó a NATO-főtitkári posztra, ám ezt mennyire boríthatja fel a román államfő, Klaus Johannis személyének az ötlete?
– Az biztos, hogy érdekes a jelentkezés, bár Mark Rutte mellett már több nagyhatalom is letette a garast, az Egyesült Államoktól az Egyesült Királyságon át Németországig, sőt legutoljára már Franciaország is a támogatásáról biztosította. Mind a két jelölt kiváló. Romániában a köztársasági elnöknek erős kül- és biztonságpolitikai funkciói vannak, ő képviseli az országot az Észak-atlanti Tanácsban (NAC) is, míg a hollandoknál, ugyanúgy mint nálunk, hagyományosan a miniszterelnök feladata ez. Mindkettő rutinos a nemzetközi politikában. Rutte 2010 óta miniszterelnök, Johannis pedig 2014 végétől államfő, és lejár a második ciklusa. A nemzetközi sajtóban a román bejelentkezést nem tartják pozitívnak, mert a kritikus hangok szerint megosztja a NATO-t. Erről persze nincsen szó, hiszen korábban is mindig több név vetődött fel. Két éve például még úgy tervezték, hogy nő lesz a szervezet főtitkára.
– Arról is lehetett hallani, hogy a jelenlegi főtitkár, Jens Stoltenberg még tovább maradna.
– Ő már tíz éve tölti be a posztot, és tavaly, amikor távozni szeretett volna, már csak egy évet vállalt. Johannis bejelentkezésének lehetnek egyéb meggondolásai, a romániai sajtó szerint az Európai Unióban is szívesen betöltene valamilyen tisztséget. A nemzetközi gyakorlatban hagyománya van, hogy aki hazájában hosszabb ideig tölt be csúcsvezetői pozíciót, az egy idő után európai vezetői tisztségre jelentkezik. Az Európai Unióban is van legalább tíz olyan poszt, ami kiemelkedően fontosnak tekinthető. A román értesülések szerint, ha nem választják meg főtitkárnak, akkor pályázna az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselő helyére, aki egyúttal az Európai Tanács elnökhelyettese. Mind a két ország erős a NATO-követelmények teljesítésében, Romániában egy hatalmas fejlesztés keretében komoly légierőbázist építenek az amerikaiakkal Constanca megyében.
– A választás hogyan zajlik ilyen ügyekben?
– Amikor hivatalban voltam, akkor is választottunk katonai bizottsági elnököt, akit szavazás útján, hivatalos ülésen választottunk meg. Itt nem így van, hanem informális jelölések vannak, egy jelölt marad a végén, és ő egyhangú támogatást kell kapjon. Amikor a konszenzus kialakul, akkor formálisan az Észak-atlanti Tanács bízza meg a főtitkárt négy évre.
– Milyen jelentősége van a főtitkár személyének?
– Hármas funkciója van. Egyrészt ő vezeti az összes NAC-ülést, a csúcstalálkozókat, a külügy-, a védelmi miniszteri tanácskozásokat, a heti nagyköveti üléseket, a nukleáris tervező csoport éves találkozását, továbbá más, kiemelt ügyeket tárgyaló, megbeszéléseket. Másrészt ő a szervezet arca, szóvivője, aki jelentős hatással van a NATO politikájára. Harmadrészt pedig van egy hatalmas apparátusa, ezer- ezeregyszáz embert irányít, ami a súlyát a vezetői tevékenységben jelentősen felerősíti.
– Mikor választhatják meg az új főtitkárt?
– Gondolom az a terv, hogy erről legkésőbb a júliusi washingtoni NATO-csúcson döntés szülessen, és ezt követően a váltást meg tudják csinálni, ha kitölti a teljes idejét a jelenlegi főtitkár, akkor szeptember végén távozna.
– Egyik jelölt sem nevezhető konzervatív személyiségnek, mennyire lehet ez problémás, ha az Egyesült Államokban Donald Trumpot választják elnöknek?
– Ezek a politikai pártszínek igazából nem játszanak szerepet. Harminckét országot kell képviselni, és ezekben változóan vannak különböző politikai erők hatalmon.
– Az orosz-ukrán háború folytatása kapcsán sem okozna feszültséget?
– A vezetőkiválasztásnál ezt figyelembe vehetik, de fontos a vezetői rutin, a nemzetközi ismertség, hogy mennyire képes a szövetséget összetartani, mert mindig konszenzust kell elérni, ami egy nagyon nehéz folyamat. Ötleteket kell felvetni, koncepciókat alkotni, terveket készíteni, jóban kell lenni mindenkivel, alapvetően az egyensúly megtalálására kell törekedni. A NAC sokszor a legkisebb közös többszörös alapján szokott konszenzusos döntést hozni. Ilyen szempontok alapján Rutte mellett szól, hogy a hollandoknál mindig többpárti koalíciós kormányzás van, a kormányzástechnikai tapasztalat őt erősíti. Másik oldalról régóta van egy kérés, javaslat, hogy legyen Közép-Kelet-Európából NATO-főtitkár. Most választják meg a tizennegyedik főtitkárt. Ezt a posztot 1952-ben hozták létre, de csak 1957 óta a legfőbb tisztségviselő, mert addig mindig más-más tagország külügyminisztere látta el egy évig a szövetség vezetését. A hagyományok szerint mindig európai a főtitkár, mert az amerikaiak a NATO létrehozása után nagyon ragaszkodtak a két stratégiai főparancsnoki pozícióhoz.
– Kik támogatják leginkább Johannist?
– A balti államok, Lengyelország, Bulgária, és mi is, de mivel a közép-kelet- európai országoknak történelmi okokból sérelmeik vannak Oroszországgal szemben, nem biztos, hogy kritikus helyzetben egy távolságtartó, semleges álláspontot képviselnének. Ezért a mai helyzetben a térségből jelölés hátrány is lehet. Hamarosan kiderül, hogy még hány ország támogatja. Ha a nagyhatalmak fenntartják a támogatásukat, márpedig úgy tűnik, hogy ez így lesz, akkor Rutténak vannak jobb esélyei. A választás úgy zajlik, hogy a külügyminiszterek áprilisban már megkezdik az egyeztetést, és akkor előbb vagy utóbb minden ország szembesül azzal, hogy egy jelöltnek kell lenni, és kiderül, kinek van erre leginkább esélye. Johannis jelölése akkor is taktikus, ha nem választják meg NATO-főtitkárnak, mert ha valóban európai uniós tisztségre is pályázna, a legfelsőbb pozíciók elosztásánál könnyebben szóba jöhet.
