LMA
2024. március 29. péntek. 6:16
Frissítve: 2024. március 29. 6:18
Oroszország jelenleg naponta ötször annyi tüzérségi lövedéket „küld” Ukrajnába, mint amennyit onnan úgymond „visszakap”. Történik mindez annak ellenére, hogy az EU már tavaly megfogadta: felfuttatja a gyártást, és az így keletkező egymilliós készletet Kijev rendelkezésére bocsátja. Ebből viszont szó szerint szinte semmi nem valósult meg.
Az ukránokra vonatkozó kép amúgy még lesújtóbbá válik, ha tudjuk, hogy egy évvel ezelőtt a mai mennyiség durván dupláját használták fel naponta – ugyanakkor az oroszok szintjétől még akkor is messze elmaradtak.
Ha a konkrét számokat tekintjük, akkor azt látjuk, hogy Kijev erői március vége felé 24 óra alatt kétezer alkalommal süthetik el az ágyúikat a teljes frontszakaszon. Ez valójában a kevésnél is kevesebb, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez a mennyiség nem a teljes térségre érvényes.
Az orosz hadsereg ezzel szemben nem spórol az lövegekkel. Jellemző a helyzetre, hogy tavaly nyáron egyetlen szűkebb, pár kilométer hosszú és mély szakaszra három óra alatt több lövedéket lőttek ki, mint amennyi (például) az Egyesült Királyság fegyveres erőinek a raktáraiban mindösszesen állt.
Erre a brutális, tűzözönszerű megoldásra egyébként a hazai hadtörténelemből is találhatunk példákat – amelyből talán egy is elegendő lesz a tételszámok érzékeltetéséhez.
A Budapest és Székesfehérvár között húzódó, úgynevezett Margit-vonal leküzdésekor egy szerény három kilométeres sávra néhány óra leforgása alatt nyolcvanezer különböző űrméretű gránátot lőttek ki a szovjetek 1944 decemberében.
Azt, hogy mostanság milyen „módi” járja a front orosz oldalán, nem tudjuk, de nyolcvan éve minden ládára föl volt festve a következő mondat: Не экономьте на патронах! Ami magyarul annyit tesz: Ne spórolj a lőszerrel. Úgy tűnik, ezt az „utasítást” azóta is tartják odaát.
Ukrajna tavaly tavasszal évi 7,2 millió lövésre becsülte éves szükségletét – és ennyit követelt egyre erőszakosabban Brüsszeltől. Ez durván napi húszezret jelent(ett volna) – s ehhez képest kell értékelni az akkori valós háromezer-hatszáz–négyezer és a mai kétezer alkalmat. Az utóbbi időben Ukrajna az olcsóbban kivitelezhető 155 mm-es lövedékek otthoni gyártását igyekezett felpörgetni, s bár a kibocsátás 2023-ban a 2022-es szint tízszeresére hízott, de összességében továbbra is jelentéktelen.
Az orosz gyártási kapacitás a nem elfogult katonai szaksajtó előrejelzései szerint 2024-ben 2,1 millió 152 mm-es lövedéket tesz majd ki. Ehhez hozzá kell venni az Észak-Koreából származó, jelentős behozatalt, amely együttesen 6,8 milliót jelent.
Az egyensúlyhiányt tovább tetézik a gyártás arcpirító – és egyben mélyen elgondolkodtató – költségkülönbségei. Egy, tetszőleges nyugati cég által készített, 155 mm-es töltény öt-hatezer – míg egy oroszországi 152 mm-es hatszáz dollárba kerül. Ezeket az adatokat látva az emberben óhatatlanul felvetődik a kérdés: kinek és miért is éri meg ez a háború?
