2024. március 30. szombat. 10:32
Slachta Etelka soproni úrilány volt a reformkorban. Lengyel nemesi család sarja. Művelt lány: több nyelven beszélt, kiválóan zongorázott és táncolt, és irodalmi ambíciókat is táplált; érdekelte a közélet és rajongott Széchenyiért. Naplót vezetett, amely hű képet ad a reformkori szokásokról. Húsvét idején azért lapoztam át a naplóját, hogy megtudjam: hogyan töltötte a család az ünnepet. Slachta Etelka naplóját gyakran nevezik az első magyar erotikus női írásműnek, bár férjhez meneteléig nem ismerte a testi szerelmet. A felfokozott érzelmű lány Szekrényessy József ügyvéd felesége lett, és kilenc gyereket szült neki. Egyikük, Szekrényessy Kálmán 1880-ban elsőként úszta át a Balatont Füred és Siófok között. Ami Etelka naplóját illeti:
1839-ben március 29-e nagypéntekre esett. A lány följegyezte, hogy mennyire komolyan veszi a böjtöt. „Nem ettem kenyérnél és víznél egyebet.” Ezt a szokását sokáig megőrizte. „Misében, templomban voltunk.” A szavak elmélyült vallásos érzületet sejtetnek. Utána részt vettek egy whist-partin, amely többasztalos társasági játék neve. (Széchenyi is művelte.) Húsvét hétfőn udvariassági látogatások követték egymást, majd hangverseny szerepelt a programban. 1840. április 17-én, nagypénteken, Etelka a Szentlélektől kért útmutatást, hogy udvarlói közül kit válasszon. „Fiatal vagyok és tüzes – írta –, nékem szeretni szükség, s nem tudom, merre forduljak, kin csüggjek… nekem férj kell! Ó, ez átkozott kávé…” Almási Balogh Pál, Kossuth és Széchenyi orvosa egy időben, A Kávé, thé és csokoládé című 1831-ben megjelent könyvecskéjében olvashatjuk: „A kávénak szembetűnő befolyása van a nemi ösztönökre is… idő előtt felébreszti azt, mind a két nemnél…” 1840 húsvét hétfőjén nyomát lelhetjük egy máig élő hagyománynak. A baráti Bezerédj-családhoz készülnek látogatóba, ahol az akkor hatéves Flórának, ifjabb Bezerédj István lányának meglepetést készített Etelka: „Etelka Flóri véstem egy szép piros húsvéti tojásba.”
1842. március 25-én, nagypénteken már a bimbózó szerelem áll a középpontban Szekrényessy Józseffel. A férfi kifejezetten húsvéti ajándékokkal lepte meg imádottját: „Mindnyájunknak igen csinos apróságokat cukorból, húsvétra célzókat hozván, melyeket a tükrös almáriumban szorgosan raktunk” – rögzítette Etelka. Március 26-a, a nagyszombat látogatással telt. A család Steinbach Ferenc korábbi városbírónál, a királyi, jogügyi igazgatóság ügyészénél járt. Etelka tisztelte őt, nem tudhatta, hogy az ügyész jelentéseket írt Széchenyiről… Április 27-én, húsvét vasárnap Szekrényessy egy Albach-féle imádságos könyvvel kedveskedett választottjának, jóllehet az ünnep szakrális jellege már kevésbé erős. Albach Szaniszló ferences szerzetes volt, hitszónok, Széchenyi gyóntató papja. Egy szó, mint száz: tetten érhetők tehát – a világnézettől függetlenül – a húsvéthoz köthető ajándékok, élén a gyerekeknek szánt piros tojással, de még a nem éppen húsvéti, napjainkig tartó, április elsejei tréfákkal.
Etelka eldicsekedhetett a családjukat látogató vendégeknek egy különleges relikviával, Liszt-kesztyűjével, amelyet a lány a zeneköltő 1840-es soproni látogatása során szerzett. Először a bal kesztyű egy darabját kaparintotta meg, aztán… „Mindkét térdére leereszkedik [Liszt] , kezeit kérőleg teszi össze, s nékem a jobb kezérül való kéztyűjét, mely egész ép vala, nyújtja át. Én annyira meg valék lepetve, oly zavart voltam, hogy egyebet nem válaszolhattam, mint merci monsieur!”
A szerző újságíró
