A Szent Grált olyan rejtélyes ereklyének tartják, amely egyes legendák szerint örök fiatalságot és boldogságot adhat. És bár a kanonizált evangéliumokban nincs szó a Szent Grálról, mégis akadnak olyan sorok a Szentírásban, amelyek potenciálisan erre a szent tárgyra utalhatnak. Lukács evangéliuma például leírja az utolsó vacsorát, amelyen Jézus egy borral töltött poharat vett a kezébe, és ezt mondta a tanítványainak:
„Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik.”
Szakemberek szerint a Szent Grál gondolata eredendően a pogány kelta és ókori római hagyományokból származhat, ami csak a középkorban épült be a keresztény legendákba.
A legenda az isteni tárgyat csodás erővel rendelkező edényként írta le, amit néhány évtizeddel később Robert de Boron Joseph d’Arimathie című költeményében kapcsolt össze az utolsó vacsorával és Jézus Krisztus szenvedéstörténetével.
Ettől kezdve lett a Szent Grál – és a felkutatása – a nyugati irodalom egyik kedvelt témája.
Hol lehet a Szent Grál?
A kultikus tárgyhoz kapcsolódó regényes és kitalált történetek a világ különböző helyszíneire helyezik a Szent Grált. Az Indiana Jones és az utolsó keresztes hadjárat című filmben a jordániai Petrában, a „Félhold kanyonjában” rejtőzik. Dan Brown A Da Vinci-kód című regényében a Szent Grál nem is egy tárgy, hanem utalás Mária Magdolna méhére.
Más mítoszok máshová helyezik az isteni tárgyat. Néhány Artúr-mondakörhöz fűződő legenda azt állítja, hogy Arimateai József vitte az angliai Glastonburybe, ahol a földbe ásva rejtette el.
A legenda hívei hisznek abban, hogy azért változik a környék vize vörös színűre, mert Krisztus vére festi meg, bár a tudósok szerint ez csak a talajban lévő vörös vas-oxid miatt van így.
Megint más elméletek úgy vélik, hogy Jeruzsálemben veszett el, míg mások úgy gondolják, hogy a modern időkben valahol Amerikában rejtették el.
Tekintsük át a jelentősebb, feltételezett helyszíneket, ahol állítólag a „valódi” Szent Grált őrizhetik.
Glastonbury örök fiatalságot ígér
A Szent Grál rejtekhelyére vonatkozó legelterjedtebb elmélet a kehely eredeti tulajdonosához, Arimatheai Józsefhez kapcsolódik, aki Jézus nagybátyja lehetett. József néhány forrás szerint magával vihette a Szent Grált, amikor a keresztre feszítést követően a rómaiak által megszállt Angliába, a mai Glastonburybe utazott. Az angliai városban található egy magaslat, amelyre a Glastonbury-apátságot építették, és a helyi hagyomány szerint József állítólag közvetlenül a később felépült kolostor kapuja alatt rejthette el a Grált.
Az ősi mondák szerint a környékbeli forrás, a Kehelykút József halála után tört a felszínre. A korabeliek úgy gondolták, hogy aki a kútból iszik, az örök fiatalságot nyerhet.
Később Artúr király és a kerekasztal lovagjai tűzték ki küldetésükként a Szent Grál felkutatását. Tény, hogy Glastonbury a legenda szerint Avalon – más néven Camelot – helyszíne; ráadásul talán Artúr király és Guinevere királynő is az apátságban van eltemetve. Ám mivel az épület az 1500-as években nagyrészt megsemmisült, nincs fennmaradt bizonyíték az itt feltételezett eltemetésükre.
A Szent Grál legerősebb hagyományai Spanyolországhoz kötődnek
Margarita Torres és José Ortega del Rio régészek azt állítják, hogy a spanyolországi Leónban található San Isidoro bazilikában felfedezték a Szent Grált. A 2014 márciusában megjelent The Kings of the Grail (magyarul Grál királyai) című könyvük szerint a kehely 1100 körül Kairóba, majd Spanyolországba utazhatott. Egy andalúz uralkodó adta I. Ferdinánd leóni királynak, aki ezután a lányára, Zamorai Urracára hagyományozta.
A kutatások arra utalnak, hogy ez a kehely valóban Krisztus idejében készült, de körülbelül kétszáz hasonló, nagyjából ugyanebből az időszakból származó olyan kelyhet találhatunk, amelyek szintén az „igazi” Szent Grál szerepére pályázhatnak.
Így lesz egy másik esélyes jelölt a spanyolországi Valencia katedrálisában található La Capilla del Santo Cáliz (A kehely kápolnájának) kelyhe, ami meglehetősen díszes, arany fogantyúkkal és gyöngyökkel, smaragdokkal és rubinokkal kirakott alapzattal rendelkezik, de ezek a díszítések nem eredetiek. A történet szerint az eredeti Szent Grált az első pápa, Szent Péter vitte Rómába, de később eltűnt, és csak a 20. században került elő ismét.
A Szent Grál egy harmadik lehetséges spanyolországi feltalálási helye a Barcelonától északra fekvő Montserrat apátság.
Az az elképzelés, hogy itt lehet a Grál egy Rahn nevű német katonától származik, aki lelkes amatőr Grál-kutatóként az Artúr-legendákat tanulmányozta, hogy fellelje a szent tárgyat. 1940-ben Heinrich Himmler, a Harmadik Birodalom második legbefolyásosabb embere is meglátogatta a vélelmezett helyszínt, mert erősen okkultista hajlamú náci vezetőként meg volt győződve arról, hogy a Grál hatalmat adhat neki.
A templomos lovagok védelmezték
A templomos lovagrend az első keresztes hadjárat után, a Szentföldön született meg. A templomosok az egyik leghíresebb katolikus katonai szerzetesrendet, egyházi lovagrendet alkották, amit 1119 körül alapítottak meg. A templomosok a keresztes hadjáratokban vitézül harcoltak, de 1314-ben a viennei zsinaton a pápa eretnekség vádjával feloszlatta a rendet, az utolsó nagymestert pedig máglyán megégették.
A kapcsolódó történet egy középkori legendán alapul, amely szerint a Szent Grált a templomos lovagok vitték magukkal a Szentföldről Itáliába, majd onnan egy ismeretlen helyre.
Egyes források szerint a templomos lovagok találták meg a Szent Grált a jeruzsálemi templom romjai között, és így került a birtokukba. Ha ez igaz lenne is, a szent tárgy holléte máig ismeretlen.
A templomos lovagok és a Szent Grál kapcsolatának története képezi Dan Brown A DaVinci-kód című könyvének a vezérfonalát is. E fiktív verzió szerint a Grál végül Skóciába, a Rosslyn-kápolnába került.
