„Mozgóünnep, amelynek idejét Kr. u. 325-ben a niceai zsinat döntése rögzítette a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapban, ezzel lezárva a korábbi vitákat. A döntés kultúrtörténeti és vallástörténeti előzményét a zsidó húsvét, másként a kovásztalan kenyér ünnepének időpontjánál találjuk. A zsidók luniszoláris naptárt használtak, amely szerint minden hónap újholdtól újholdig tartott. Az egyházi év első hónapja Niszán hónap, amely a mi naptárunkban a március–április hónapokra tehető. A zsidó hagyományokban Niszán 15-től 21-ig tartott a pészah, magyarul a pászka ünnepe” — olvashatjuk a Néprajzi Múzeum honlapján.
Objektum doboz
Húsvéti csokifigurák
Üreges figurák nélkül ma már a húsvéti ünnepkört el sem tudjuk képzelni. Túlzás nélkül a gyerekek és a felnőttek is várják a jellegzetes formájú finomságokat, legyen szó különböző méretű és fajta csokoládéból készült tojásról, nyúlról, kiscsibéről vagy éppen bárányról, ma már a boltok polcain már mindenki találhat kedvére való változatot. Hazánkban az első csokifigurák gyártása az 1900-as évekre datálható és Stühmer Frigyeshez kötődik, világszinten pedig a Cadbury műhelyben készült az első csokitojás 1875-ben. A globális fellendülés, azaz a kereslet az édes és formás édességek után azonban jelentősen csak a két világháború között lendült fel, a sikeréhez pedig hozzájárult a díszes csomagolás is.
„Az első példányok tömény, tojásformába öntött példányok voltak, üregeseket nagyon kevesen tudtak készíteni. Az emberek eleinte idegenkedve fogadták, az akkor még különös szokásnak tűnő csokoládétojásokat” – olvasható egy, a Híradó.hu oldalon megjelent cikkben.
Magyarországi szokások
Hazánkban a húsvét időszaka alatti szokások között az ételszentelés az egyik: a sok-sok étellel megpakolt, terítővel lefedett kosarakban minden jó található, mely majd az asztalra, a család elé fog kerülni. A pap megáldja a kosarakat, majd a benne lévő portéka (sonka, tojás és kalács) kerül az ünnepi asztalra.
Húsvét Európa-szerte
Ahány ház, annyi szokás! Vajon melyik országban szoktak az emberek csoportosan kivonulni egy dombra és versenyezni azon, hogy a hozott tojást ki tudja törés nélkül legurítani? Nos, ez az angolok szokása. Franciaországban pedig, csakúgy mint hazánkban, nagypénteken elhallgatnak a harangok, amikor viszont húsvét reggelén újra megkondulnak, a hiedelem szerint kipotyognak a tojások és ajándékok a házak udvaraira, majd a gyerekek elindulnak megkeresni őket.
Németországban viszont a víznek szentelnek nagyobb figyelmet:
„Húsvétra virradóra egy patakból vizet visznek haza, az utat néma csendben bejárva, különben a húsvéti víz elveszítené jótékony hatását. Úgy tartják ugyanis, hogy megvéd a betegségektől, gondoskodik az örök ifjúságról és szépségről. A vele megkeresztelt gyermekek különösen okosak lesznek. Bajorországban a kutakat még ünnepi díszbe is öltöztetik” – áll egy Képmás-cikkben.
Viszont a spanyoloknál egészen jellegzetes ünnepi hagyománykör alakult ki: húsvét hete Domingo de Ramos napjával kezdődik, körmenet szerveződik, ahol a résztvevők pálmalevelekből készült csokrokat tartanak kezükben. A következő két hét első felét szent hétnek, avagy Semana Santának nevezik, ami vallási eseményekben bővelkedő időszak, a másodikat pedig Pascuának. A felvonulások egyik legismertebb helyszíne Andalúzia.
Az egyik népszerű turisztikai portál számol be arról, milyen hatalmas és látványos ünneplés szokott lenni: több száz csuklyás, jelmezekbe öltöző résztvevő, keresztek, különféle ereklyék és fúvószenekar is része az eseménynek.
