Az évszázad közepére a legtöbb ország befejezi az úgynevezett demográfiai átmenetet. Ezt követően egy olyan folyamat veszi kezdetét, amely nagy problémákhoz vezethet.
A népesség egyszerű reprodukciójához egy nőnek élete során átlagosan legalább 2,1 gyermeket kell szülnie. A mutató természetesen elméleti – ezt nevezik teljes termékenységi arányszámnak (TFR). A múlt század elején majdnem öt volt, majd meredeken csökkent.
Egyes fejlett országokban a TFR kritikusan alacsony, azaz a népesség nem termelődik újra. A szakértők szerint ennek oka a szülőképes korú nők alacsony száma.
Úgy tűnik, hogy a helyzet rosszabb, mint valaha, de a szakértők nem sietnek következtetéseket levonni. Tény, hogy 1950 óta ez a mutató világszerte több mint kétszeresére csökkent. A kérdés az, hogy miért.
A tudósok úgy vélik, hogy a termékenység csökkenése az úgynevezett demográfiai átmenetet tükrözi. Ez az elképzelés a múlt század közepén jelent meg, és manapság egyre több megerősítést kap. Feltételezik, hogy az országoknak három fejlődési szakasza van. Először a termékenységi és a halálozási ráta magas, és a népességet alacsonyan tartják. Ezután az orvosi fejlesztéseknek köszönhetően csökken a halálozási arány, javulnak az életkörülmények, nő a várható élettartam, és a népesség drámai mértékben növekszik. Ezzel egyidejűleg a születési ráta csökken. A harmadik szakaszban a termékenységi és a halálozási ráta alacsony, egyensúlyban van, és a népesség száma stabil. A számítások szerint az 5,5 alatti RMS értékkel rendelkező országok a második szakaszban vannak. Ma ez az egész világot jelenti.
1972-ben a Római Klub résztvevői bemutatták a „A növekedés határai” című jelentést, amelyben az emberi fejlődés forgatókönyveit írták le. Ezek közül öt vezetett először a XXI. század közepére a túlnépesedés csúcsára, 10-12 milliárd ember szintjére, majd az életszínvonal erőteljes csökkenéséhez. Az előrejelzés nagy port kavart, a világban aktívan vitatták, kritizálták. A tények azonban makacs dolgok.
A jelentésben használt World3 modell forgatókönyveit tízévente felülvizsgálják és összehasonlítják a megfigyelésekkel. Graham Turner ausztrál kutató például 2014-ben kiszámolta, hogy a világ a Business as usual forgatókönyv szerint halad, amely szerint valahol 2020-ban a természeti erőforrások kimerülése miatt lelassul az életszínvonal növekedése, 2030-tól pedig megkezdődik az összeomlás. Ha kiderül, hogy kétszer annyi erőforrás áll rendelkezésre, mint ahogyan azt feltételezik, akkor bekapcsol a Business as usual – 2 (BAU2) forgatókönyv.
A 12 javasolt lehetőség egyike sem vezet az emberek teljes eltűnéséhez, még összeomlás esetén sem, de a kilátások nem jók. Az átfogó technológia (CT) vagy a stabilizált világ (SW) forgatókönyvek előnyösebbek lennének. Az előbbi számos olyan technológiai megoldást tartalmaz, amelyek segítenek megbirkózni a világ problémáival, beleértve a környezetszennyezést is. A stabilizált világ esetében a technológia mellett a társadalmi kérdéseket is előtérbe kell helyezni. Többek között a családok méretének szabályozása, az ipari termelés tudatos korlátozása, valamint az oktatásra és az egészségügyre való összpontosítás. Csak így kerülhető el a hanyatlás – írja Gaja Harrington holland közgazdász.
„A megfigyelések most már inkább a CT és a BAU2 forgatókönyveknek felelnek meg, amelyek az életszínvonal csökkenéséhez vezetnek a következő évtizedekben, de hogy lesz-e összeomlás, az nyitott kérdés” – zárja Harrington.
Nemrég német tudósok felülvizsgálták a modellt, és arra a következtetésre jutottak, hogy nincs nagy különbség a BAU és a BAU2 között, és a népességcsúcs után néhány évvel elkerülhetetlen az összeomlás. A számítások szerint ez 2024 és 2030 között fog bekövetkezni az erőforrások kimerülése miatt, ami még a kritikus szennyezés előtt bekövetkezik.
Mindegyik forgatókönyvben a világ népessége átlép egy csúcspontot, majd csökken. Jelenleg 7,8 milliárd ember él a Földön. Az ENSZ előrejelzése szerint az évszázad végére 10,4 milliárd lesz. A demográfiai átmenet modellje szerint a stagnálásnak ezen a szinten kellene kezdődnie.
A minap a The Lancet közölte a Nemzetközi Termékenységi és Előrejelzési Program jelentését. A számítások szerint 2021-re a bolygó SCR-je 2,23 lesz. Ez a szám 94 ország esetében még mindig a kritikus szint felett van. Ezek majdnem fele a szubszaharai Afrikában található. Az évszázad közepére a népesség már nem lesz képes önmagát reprodukálni. Csak hat ország fogja fenntartani termékenységi arányszámát 2100-ig.
Egyes tudósok a csökkenő születésszámot jó dolognak tartják, mert a robbanásszerű népességnövekedés növeli a környezeti kockázatokat.
„Nem arra szólítunk fel, hogy ne szüljünk több gyermeket” – hangsúlyozza Chitra Saraswati ausztrál vezető szerző. A családjogok kiterjesztéséről, az orvostudomány és a jólét javításáról beszélünk – tisztázza a szakértő.
Orosz kutatók a „A növekedés határainak újragondolása” című könyvben megjegyzik, hogy a túlnépesedés már nem probléma. „Óvatosan optimisták vagyunk a jövőt illetően” – írják. A legtöbb globális kihívás valamilyen mértékben megoldódik, beleértve az éghajlatváltozást is. A szerzők szerint az emberiség egy új globális társadalmi-gazdasági rendszer felé halad.
