2024. április 2. kedd. 11:17
A politikusok közül nem mindenki rátermett tehetség. Sokan megélhetőségüket fénykoruk elvesztése után nem tudják biztosítani. Ha kikerülnek a média érdeklődési köréből, hiányérzetük támad, életükből kiesik a feléjük irányuló érdeklődés. A legfájóbb azonban, ha a jól fizető állások sem pótolhatók.
Úgy tűnik, Emmanuel Macron kénytelen számot vetni jövőjével. Civil szemüvegen nézve azt láthatjuk, hogy a francia társadalom körében népszerűsége süllyed, képességek tekintetében nagy elődeitől – például Charles de Gaulle vagy Francois Mitterrand – messze elmarad.
Közeledik mandátuma lejártának ideje. A sárgamellényesek és a falugazdák problémáinak megoldásában sem tudott brillírozni. Pártjának támogatása alig mérhető. A franciák erősen gondolkodnak azon, hogy jobbat érdemelnének. Közben Macron elnök napóleoni útra tévedt. Nem elhanyagolható különbség, hogy nem rendelkezik ötszázezres hadsereggel, hadvezéri szerepét Németország és Olaszország sem fogadja el.
Akkor „quo vadis”, Elnök úr?
Európa népeinek esze ágában sincs a folytonos háborúzás, nem is beszélve egy esetleges világháborúról. Húszezer franciát a halál torkába küldeni felelőtlenség. Talán nem késő, ha szebb utat javaslunk Emmanuel Macronnak. Mi magyarok, az I. és II. világháború vesztesei, a tanulságokat levonva talán megtehetjük. Hiszünk abban, hogy békepártiságunk mellé állni követendő út.
Az uniós bürokrácia elkerüli, hogy Európa lakosainak véleményét közvetlen kikérje. A kutatások azt jelzik, hogy többség elveti a háborút. Úgy gondoljuk, hogy a népfelség elvét követni bölcsességre utalna. Az orosz–ukrán háborúban tűzszünetre van szükség. A béke kulcsa az Egyesült Államok és Oroszország kezében van. Az Európai Uniónak mindehhez megfelelő körülményeket kell biztosítania.
Európai békemenetre kellene, ahol a békepárti nemzetek vezetőinek az első sorban lenne a helye. Magyarország polgárainak a szervezésben már van gyakorlata. Szívesen írnánk alá a meghívóleveleket.
Az Unió háborúpárti bürokratáinak 2024. június 9-ig még van ideje, hogy a jó és a rossz közül válasszanak. Lehet, hogy ez csak álom, de nem megvalósíthatatlan. Adott a lehetőség, hogy a békéért fogjanak össze és véget vessenek a hasztalan öldöklésnek. Az európai parlamenti választások napja így ünneppé válhatna.
A békét kiharcoló nemzetek vezetőinek megnyugtató szavait hallgathatnánk Budapesten, az Országház előtt. Négyszázmilliónál is több európai polgár álma valósulhatna meg. Követeik a történelmi békemeneten az Unió 27 tagországából érkezhetnének, lennénk vagy egymillióan, mi Európát őrzők és védők. A kontinens józanságra tért vezetőinek a jól megérdemelt babérkoszorút nyújtanánk át.
A Párizsnak szóló mise Európa nagyvárosaiban beszéljen erről.
A szerző a CÖF-CÖKA kuratóriumának elnöke
