Emily apjával mintegy két nappal később a kibuc vezetői közölték vele, hogy látták Emily holttestét. Majd csaknem egy hónappal később az izraeli hadsereg közölte vele, hogy nagy valószínűséggel Emily életben van, és a Hamász túsza.
Emily édesapja elmondta a CNN-nek, hogy megkönnyebbült, amikor azt hitte, hogy a lány halott, ezután az töltötte el félelemmel, hogy milyen körülmények között tarthatják fogva Emilyt. „Az ismeretlen szörnyű. A várakozás szörnyű” – mondta a CNN-nek.
Nyolc héttel azután, hogy utoljára látta a lányát, Hand értesült arról, hogy Emily rajta van azon a listán, amelyen az Izrael és a Hamász közötti ideiglenes tűzszünet keretében szabadon engedendő túszok második csoportja szerepel.
„Hirtelen kinyílt az ajtó, és ő csak rohant. Gyönyörű volt, pont úgy, ahogy elképzeltem” – idézte fel a viszontlátás pillanatait a lány édesapja. „Valószínűleg kicsit túlságosan is megszorítottam” – tette hozzá.
A többi túszhoz hasonlóan Emily is lefogyott, és Hand azt mondta, soha nem látta még ilyen sápadtnak. „A legmegdöbbentőbb, legfelkavaróbb része a vele való találkozásnak az volt, hogy csak suttogni mert, nem lehetett hallani” – mondta. „Arra volt kondicionálva, hogy ne csapjon zajt. A hazafelé vezető úton az első dolog, amit csinált, hogy bekapcsolt egy Beyoncé-dalt” – mondta, hozzátéve, hogy mosolygott is, és újra nevetni kezdett.
Az apuka azt is felidézte, hogy korábban attól tartott, hogy lány haragudni fog rá, amiért nem tudta megmenteni. Ezért vitte magával a kutyájukat is, hogy kiengesztelje. Emily azonban elmondta az apjának, hogy azt hitte őt is túszul ejtették. Amikor megkérdezte tőle, hogy szerinte mennyi időre tűnt el, azt válaszolta, hogy „egy évre”.
Emily édesapja elmondta, hogy a lány mindössze 2 éves korában rákban elvesztette az édesanyját. Ezért az volt az egyik legnehezebb, amikor el kellett mondania a lánynak, hogy a terroristák megölték a mostohaanyját október 7-én. „Ez nagyon nehéz volt” – mondta. Hand elárulta, hogy nehéz a gyógyulás folyamata, a kislány sokszor sír amióta visszatért, de nem akarja, hogy vigasztalják.
„Nem akart vigasztalást, azt hiszem, elfelejtette, hogyan kell, hogy vigasztalják” – mondta Hand. „Bebújt a takarója alá, és csendben sírt”.
Hand most mindent megtesz, hogy meggyógyítsa a kislánya lelki sebeit, és igyekszik segíteni abban is, hogy a többi túsz is hazatérhessen.
