A nemrégiben elhunyt Benedek Miklós után Csikos Sándor Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész részesült a Nemzet Színésze elismerésben. A művész, akit telefonon értük el, arról beszélt, mennyire váratlanul érte a hír, és külön értéke a díjnak, hogy a pályatársai döntenek róla.
„Felhívott Vidnyánszky Attila azzal, hogy én kaptam meg a címet, közben ott voltak a kollégák körülötte, és elkezdtek hangosan kiabálni, hogy: »Gratulálunk, Sanyi!« Annyira jólesett ez a spontán megnyilvánulás, amely nekem azt jelentette, hogy őszintén rám szavaztak” – fogalmazott.
A Nemzet Színésze cím annak a színésznek adományozható, aki fő- vagy epizódszerepekben kimagasló teljesítményt nyújtott, betöltötte a 62. életévét, és a pályán negyven évet, de legalább húsz évadot eltöltött már. A díjat egy időben tizenketten viselhetik, és maguk közül választják meg a következőt.
A Budapest-centrikus szakma a nem fővárosban élő és alkotó művészek közül eddig Kóti Árpádnak és Király Leventének szavazta meg a díjat, Csikos Sándor tehát a harmadik, aki vidéki társulat tagjaként viseli.
„Budapest egy másik ország. Mindig megkérdezik tőlem, hogy ha ilyen sikeres alakításokat játszottam, miért nem mentem a fővárosba dolgozni. Azért nem mentem, mert itt azt csináltam, amiért erre a pályára jöttem: jó szerepeket játszottam, és rendeztem is. Nagyon jelentős momentuma az életemnek a tanítás. Harminc évet tanítottam a debreceni Ady Gimnáziumban, és még mindig tanítok a Színművészeti Egyetemen Szarvas József osztályában. Nem nagyon kívánkoztam el Budapestre, mert nekem Debrecen teljes bizalmat adott” – mondta az alkotó.
Csikos Sándor, a nemzet színésze Rácz tanár urat alakítja a Pál utcai fiúkban
Fotó: Debreceni Csokonai Színház
Nagy fájdalom, hogy a művész felesége, Várhalmi Ilona, az Ady Endre Drámatagozatos Gimnázium legendás tanárnője a színházi szakma Cila nénije februárban halt meg.
„Harminc évig tanítottunk együtt, több mint száz növendékünk van a pályán. Nagyon sajnálom, hogy Cila ezt az elismerést nem élhette meg. A munkában és a magánéletben is együtt tudtunk maradni harminc éven át. Hihetetlen érzékenysége volt ahhoz, hogy a tehetséget felfedezze. Mivel sportoló volt, a koncentrációt és a gyakorlás szükségességét hozta magával.”
Csikos Sándor elmondta, hogy annak idején a beszédtanítás nagyon magas szinten volt a főiskolán. Fischer Sándor, Gáti József tanította művészi beszédre, majd az utolsó években lépett be a főiskolára Montágh Imre, akivel szoros barátságot kötött, és a tanításban az ő munkásságát vette alapul.
A színészt megkérdeztük arról is, hogy látja, mennyiben változott meg a színházi élet, amióta a pályán van. „Amikor szerződtem, és különböző színházaknál voltam Miskolcon és Győrben, akkor még mindenütt állandó társulat volt. Én a társulati létnek vagyok a híve, bár ez ma már nem divat. Ma utazgatnak a színészek, bemutatják a számlát, és mennek tovább.
Az állandó társulatnak az volt az előnye, hogy ott felnevelkedhetett egy színész. Téri Árpád színházigazgatónak példáját említhetem, amikor Mensáros László idekerült mint gyakornok, folyamatosan terhelte, majd Hamlet szerepével bízta meg. Így lehet kinevelni, felépíteni egy színészi pályát. Ma már másként van ez, de én nagy híve vagyok az állandó társulatnak. Megismerjük egymást, bizalommal vagyunk, és még ha ez egy idő után megszokottá is válik, addig nagyon sok pluszt ad.”
Fiatalkorában Gábor Miklóshoz hasonlították, és mint mondja, nem zavarta, sőt büszke volt erre.
„Mikor főiskolás voltam, éppen Hamletet játszotta. Harmadéves főiskolásokként, a Sodrásban forgatása (1964) után bekerültünk a Hamletbe statisztálni, és ámulva néztük Gábor Miklóst. Nagyon magasan volt a Madách Színház akkor. Gábor Miklós játszotta Füst Milán darabjában IV. Henriket, a Danton halálában Robespierre-t. Már öt órakor a színházban volt, és nagyon komolyan készült az estére, sokat olvasott minden szerepe felépítéséhez. Példaképemnek tekintettem” – mesélte.
Gaál Istvánról és a Sodrásban forgatásáról elmondta, próbafelvétel után választották erre a darabra még főiskolásokként. „Mi akkor találkoztunk a tanárainkon kívül először egy művésszel. Hihetetlen pontossággal és tudatosan készült a filmre. Sára Sándor kiváló operatőrrel dolgozhattunk, és az első asszisztens Huszárik Zoltán volt a filmben. Visszatekintve három nagysága a magyar filmművészetnek – emlékezett.
Jelenleg egy szerepben látható, a Pál utcai fiúkban Rácz tanár urat játssza, mert felesége ápolása miatt nem tudott jelen lenni a színházban. Nyáron új szereppel tér vissza, a Twist Olivert próbálják az évad szünetében. Csikos Sándor megtiszteltetésnek tartja, hogy huszonhét éve a magyar kultúra napján a szatmárcsekei templomban ő szavalja a Himnuszt.
