A valós eseményeket feldolgozó, felnőtteknek szóló animációs film sok humorral és korabeli zenékkel meséli el, hogy hogyan oldották meg okosba’ az utazást a ‘90-es évek csibészei. A Kék Pelikán igazi nosztalgia-utazás, amelyen a felidézett tárgyak vagy korabeli zenék segítségével vehetnek részt a nézők. A film a METU animáció szakos jelenlegi és volt hallgatóinak és oktatóinak aktív közreműködésével készült, így az alkotófolyamat részeseiként a diákok a mű készítése közben sajátíthatták el a szakmai fogásokat, ami a METU egyik legfőbb célkitűzése.
1988-ban a Szovjetunió összeomlása után Magyarországon már mindenki igényelhetett világútlevelet, kinyíltak a határok, felszabadult az utazás lehetősége. A vasfüggöny keleti oldalán rekedt fiatalok tömegei vágynak Nyugatra, azonban az utazás szinte elérhetetlenül drága volt. Mit ér a szabadság, ha nem lehet élni vele? Ákos, Laci és Petya rájönnek, hogy a MÁV-nál a jegyeket kézzel írva, kék Pelikán indigót használva töltik ki, de a szöveg egyszerű háztartási tisztítószerekkel könnyen kimosható – egy budapesti belvárosi bérház egyik lakásában megkezdődnek a kémiai kísérletek, hogy hamis vonatjegyekkel mehessenek világot látni… Hamarosan nemcsak maguknak, hanem egész korosztályuknak gyártják a hamis vonatjegyeket.
A rendező Csáki László, saját bevallása szerint több mint egy évtizede gyűjti a hamis nemzetközi vonatjegyeket használó utazók történeteit. Vizuális művészként a történet elmesélését animációs dokumentumfilmként álmodta meg, amely a valós események hitelességének megőrzése mellett formai szabadságot is biztosít, és különleges lehetőséget ad az elmesélt történetek megelevenítésére. Így készült el Magyarország első, egész estés animációs dokumentumfilmje.
„Különösen örülök és büszke vagyok arra, hogy jelenlegi és volt animáció szakos hallgatóimmal a Budapesti Metropolitan Egyetemről közösen dolgoztunk a filmen, és együtt tanultunk egy „éles” helyzetben. Mivel én is tanítottam őket, pontosan tudom, hogy miben a legjobbak és ez alapján választottam őket fontos tervezői/alkotói feladatokra. Sok ötlet a közös beszélgetések nyomán került a filmbe: ezek a kreatív energiák friss lendületet adtak, és gazdagították a történetet. Nagyszerű volt egy kevésbé kitaposott úton járni, és szabadon kísérletezni az animált dokumentumfilm műfaji lehetőségeivel” – nyilatkozta Csáki László képzőművész, Balázs Béla-díjas filmrendező, főiskolai docens, az Animáció és Média Design Tanszék oktatója.
